Augusztusban jelent meg Simone Simons debütáló szólólemeze, amely a Vermillion címet viseli. Az énekesnő mindeközben az Epicával is lázasan dolgozott a kilenceik nagylemezükön, amely a tervek szerint valamikor 2025-ben kerül a lemezboltok polcaira.

Ha mindez nem lenne elég, a szeptember 20-án, avagy a jövő pénteken a zenekar ismét kórus és szimfonikus zenekar részvételével tervez egy meglehetősen grandiózus show-t adni hazájában, Hollandiában, mely fellépést egyébként élőközvetítés útján is figyelemmel lehet majd kísérni.

Az énekesnő nemrégiben a spanyol La Heavynek nyilatkozott igen terjedelmesen, ebből kifolyólag például megtudhattuk, hogy az új Epica-album egyszerre lesz a múlt és a jelen hírnöke. Simone azonban ennél érdekesebb témákról is szót ejtett; ilyen többek között a zene ereje. vagy hogy miként próbált beilleszkedni a középiskolában, lévén, hogy ő amolyan „furcsa lány” volt.

„Szerintem a zene egy igen erős egyben erőteljes eszköz, amely hozzám hasonlóan másoknak is egyfajta gyógyír lehet. Felér egy terápiával, habár én láthatatlan barátnak szoktam nevezni. A zene inspirál, emlékeket generál, nosztalgiával tölt el, boldogságot vagy szomorúságot okoz, megerősíthet és edzés közben is nagy segítség lehet. Én Rammstein-t szoktam hallgatni, amikor edzek, mert így plusz energiára teszek szert.” – meséli Simons a zene gyógyító hatása kapcsán.

Az énekesnőt örömmel és büszkeséggel tölti el, amikor a rajongók személyes történetekkel bombázzák, mind a zenekart, mind őt magát, elmondása szerint ugyanis sokan megosztották már velük, hogy a zenéjük nagy segítséget nyújtott a vészes időkben:

„Az egyik visszajelzés, amit nemcsak az Epica hallgatóitól, de a szólómunkám kapcsán nagy dicséretnek tartok az, hogy az emberek számos olyan dolgot találnak a zenében, ami segít nekik túllendülni a sötét pillanatokon. A zene, amit írunk, és amit én írok, tükrözi mi minden történik a társadalomban. Bizonyos szempontból mindannyian szabadnak születünk, de az élet előrehaladtával a társadalom rabszolgájává válunk, a beilleszkedés iránti vágy rabszolgájává, és egy idő után rájössz, hogy megakarsz szabadulni ettől.” – fogalmaz, kitérve személyes tapasztalatára:

„Én mindig is egy furcsa lány voltam a középiskolában, mivel egyáltalán nem tartoztam a népszerű lányok köreibe. Cigizéssel próbáltam beilleszkedni, aztán rájöttem, milyen ostoba vagyok. Soha többé nem lógtam azokkal az emberekkel. Nagyon szeretem a »Bölcsőtől a sírig« kifejezést, mivel ezáltal tudom leginkább  leírni az emberek életciklusát, és hogy miként maradhatunk a társadalom rabszolgái. Persze, ami most történik a világban az nagyon elkeserítő, aludni sem tudok emiatt.” – tette hozzá.