Simone Simons immáron több mint 20 éve vezényli az Epica hajóját a siker felé a szimfonikus metál vizein, az énekesnő azonban idejét látta annak, hogy valahol máshol is vitorlát bontson. A holland pacsirta Vermillion címmel dobta boltokba első szólólemezét, amelynek készületeiben honfitársa, Arjen Lucassen volt a jobbkeze.

Mint kiderült, az énekesnő csaknem 20 évet várt arra, hogy eljöhessen az a nap, amikor saját neve alatt jeleníthet meg dalcsokrot, és az, hogy ebben pont Arjen volt a legfőbb támasza már önmagában óriási garanciát jelent. Maga a korong egyébként az Epica és az Ayreon szerelemgyereke, miközben a Muse és a Rammstein hatásai is merőben átitatják a tételeket.

„Sok-sok éve készül a lemez, a kérdés már csak az volt, hogy mikor lesz időm arra, hogy kiadjam, és hogy ki lehet a megfelelő ember, akivel dolgozhatok rajta. Az elmúlt 10 évben szinte folyamatosan úton voltam az Epicával, vagy új dalokat írtunk, mindemellett anya vagyok, szóval nincs elég óra egy napban, hogy mindenre kellő időt szakíthassak.” – fogalmaz Simons, hozzátéve, hogy:

„Keletkezett néhány szabad időpont a naptáramban, így hát Arjennel tavaly tavasszal elkezdtünk dolgozni az albumon. Vannak olyan bandák, amelyeket mind a ketten imádunk, ilyen például a Muse és a Rammstein, szóval a kezdetektől fogva remekül éreztük magunkat, nagyon simán összeraktuk.” – tette hozzá.

A Vermillion tökéletesen egyesíti az Epica és az Ayreon zenei világát, miközben egészen különleges hatásokkal szuperál. Noha elkerülhetetlen, hogy a két zenekar hasonlítási alap legyen, a zenészek mégis igyekeztek arra törekedni, hogy ez ne legyen annyira szembetűnő.

„A lemeznek van egy határozott stílusa, köszönhetően annak, hogy a zenét Arjen írta, míg a hangom... nos, hát az a hangom. Nyilván vannak ismerős sarokkövei, mind az Epica, mind az Ayreon munkásságát nézve, és szerintem sikerült jól ötvöznünk a két világot, noha más bandák hatásait is bevontuk.” – fogalmaz, majd kitért arra, hogy honnan ered a Vermillion cím:

„Eleinte csak a szó hangzása volt az, amibe beleszerettem, semmint maga a szín. A Coraline című filmben hallottam először, és valami egészen rendkívülinek tartottam – évekig nem tudtam kiverni a fejemből. Amikor Arjennel elkezdtünk gondolkodni a címet illetően, jött az ötlet, hogy használjuk a piros színt, amely sok mindent jelképezhet, lehet az a szerelem, a gyűlölet, a szenvedély, a jólét, vagy akár a veszély is; tehát épp tökéletes.” – újságolja.

Simone elmondása szerint a Vermillion elkészítése nemcsak jutalomjáték volt, de egyenesen egy, a szívükből fakadó feladat:

„Nagyon szorgalmas emberek vagyunk, és ez az egész a szívünkből fakad. Ez a művészet és az őszinteség; jól kell éreznünk magunkat, és remélem, hogy mások is hasonlóan éreznek. Nem ismerek senkit, aki annyira elmerülne a zeneírásban, mint Arjen; rendkívül koncentrált és kreatív, és mi nagyon jó barátok vagyunk. Hasonló élettapasztalataink vannak, és a zene iránti szenvedélyünk is összeköt bennünket. Szerintem ezt hallani a dalokban is. Ha rá tudjuk venni az embereket egy kis táncra, vagy ha képesek vagyunk libabőrt okozni, vagy akár könnyeket generálni, akkor sikerrel jártunk. Szóval meglátjuk, mennyi a könnycseppek limitje ennek az albumnak!” – nyilatkozta.