Noha idén jelent meg a Mägo de Oz új lemeze (kritika ITT), már köztudott, hogy a formáció elkezdett agyalni az utánpótláson, amelynek debütálását 2025 őszére datálták. Txus di Fellatio nemrégiben adott egy terjedelmes interjút a Rokkerznek, és bár az új lemezről egyelőre nem osztott meg érdemleges infókat, érdekesebbnél érdekesebb mondandója azonban bőven akadt.

A zenész többek között elmesélte, hogy mi volt a problémája az énekeseivel, akiket egyébként rendre átkeresztelt, csakhogy méltóbbak legyenek a rockerségre, de arról is készségesen fecsegett, hogy saját belátása szerint ő semmilyen formában nem tudná megismételni önmagát. Txus egyébként abból fakadóan tért ki az önismétlés kérdésére, hogy bevallotta, két olyan dalt is megírt, amelyeket legalább akkora slágernek szánt, mint a máig népszerű Fiesta Paganát, a nóták azonban nem feltétlenül váltották be a hozzájuk fűzött reményeket – egyikük legalábbis.

„Számos olyan dalunk van, amiket fel sem vettünk, de például az »El Atrapasueños« pont az egyik olyan dalunk, amiben nagyon bíztunk, hogy óriási sláger lesz. Másrészt ott van még a »La Costa Del Silencio«, ami ugyanazon a lemezen szerepel, mint az »El Atrapasueños«, nekem egyébként sokkal jobban tetszik, mint az összes többi nóta, nagyon szép dallamai vannak, de az »El Atrapasueños« is egy remek dal lett.” – vezeti fel a témát, hozzátéve, hogy:

„De hála Istennek, vagy talán az ördögnek, már magam sem tudom, hogy kinek hálálkodjak, de való igaz, hogy nem tudnám megírni kétszer ugyanazt azt a dalt. Ha meg is tehetném vissza kellene repülnöm az időben, ugyanúgy kellene élnem, mint mondjuk 30 évnek ezelőtt, ugyanazt kellene átélnem, mint 30 évnek ezelőtt, ráadásul ugyanazt a levegőt kellene magamba szívnom, mint 30 évnek ezelőtt.” – folytatta, majd megindokolta, miért tartja kizártnak, hogy a zenészek megismételjék a legnagyobb sikereiket:

„Ez azért sem lehetséges, mivel mi zenészek, minden más művészhez hasonlóan legyen az festő, vagy szobrász, lényegtelen, mi olyanok vagyunk, mint a szivacs, abból élünk, ami körülvesz bennünket. Soha többé nem tudjuk megismételni önmagunkat, nemcsak mi, senki más sem. Az Iron Maiden sem fog soha úgy hangozni, mint a »Number Of The Beast« idejében. A »Powerslave« is egy remek album, de nincs meg benne az a feeling, ami a »Number Of The Beast-ben«. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a kedvenc Iron Maiden-lemezem után már nem hangzik jól a zenekar, természetesen szó sincs erről.” – kommentálta.

 Fotó: ©Nat Enemede