Anette Olzon tavaly jelentette be, miszerint temérdek munka áll előtte, hiszen amellett, hogy zenekarával új lemezen dolgoznak, kiderült, hogy egy vadonatúj szólólemezt is boltokba küld. Ötvenedik születésnapján végül lerántotta a leplet újdonságáról, ami a Strong címmel lett ellátva, és amin mindösszesen tizenegy nóta várja a kíváncsi hallgatókat.
Elmondása szerint, első lemezével ellentétben most mindenképp metálalbumot szeretett volna készíteni, hiszen rajongói jobbára a kemény zene hívei, ráadásul Nightwish-beli munkásságának köszönhetően immár metálénekesnőnek tekintik, így elsőszámú követelmény, hogy ebben a műfajban jeleskedjen.
Elöljáróban három nótát hallhattunk az énekesnő alkotásáról, most azonban már a teljes korong napvilágra került, ennek apropóján pedig most tüzetesebben át is nyálazzuk.
A Bye Bye Bye erőteljesen nyitja a korongot, és jobbára elektronikus elemekkel operál. Igen dallamos nóta, az eleje pedig egy kicsit egy Within Temptation-dalra hajaz. Kétség sem fér hozzá, hogy Nettie most nagyon ráérzett kikkel kell együtt dolgoznia, hogy egy határozott lemezt készíthessen, hiszen Magnus Karlsson remek munkát végzett a hangszerelés terén, de az énekesnő férje, Johan Husgafvel is jókor ugrik be hörgésével a tételekbe.
Habár a Strong a világ történéseivel foglalkozik, azért mégis akadnak személyes érintettségű tételek, mint mondjuk a velős hangvételű Sick Of You, a hullámzó I Need To Stay, vagy a szupergyors Catcher Of My Dreams.
A címadó Strong üzenete, hogy történjen bármi, mindig erősnek kell maradni. Saját belátása szerint, az énekesnő az ötödik x keretében sokkal magabiztosabb és bölcsebb lett, de mindenek előtt most erősebbnek érzi magát mint valaha, ezt pedig Covid-19 tetőzte.
A Parasite volt az első felvezető, mely által közvetítve lett, hogy Anette most valóban bekeményített, és nem csupán üresbe beszélt, amikor többször is kiemelte új lemeze “súlyosságát”. A Sad Lullaby egy melankólikusabb tétel, ugyanakkor árad belőle az energia. A Who Can Save Them ismét a Within Temptation-t idézi, ugyanakkor fellelhető benne némi Epica is, különösen akkor, amikor Nettie férje becsatlakozik a hörgésével.
A Hear Them Roar továbbra is hozza a lemez színvonalát, habár egy kissé popmetál jellegű, amolyan Amaranthe-szerű tétel, Elize Ryd nagyon illene a tételbe duettpartnerként. A Roll The Dice is hasonló vonalon mozog, habár nekem kicsit Nightwish- és Stratovarius–beütése van.
Ha teljes egészében kellene kommentálnom az albumot, akkor azt kell mondjam, hogy Anette Olzon egy rettenetesen alábecsült énekesnő. Nem egy tipikus metálhang, viszont akkora erő lakozik torkában, amit ideje volt kiadnia magából. A Strong által végre otthonra lelt a szimfonikus-metál világában, sikerült elhelyezkednie, és végre olyan dalokhoz adhatta a nevét, melyek minden tekintetben őt képviselik. Nem kizárt, hogy a következő lemezei még a jelenlegit is túlszárnyalják majd, az viszont egészen biztos, hogy a Strong lett karrierje csúcspontja.
8.5/10
