Manapság, amikor az ember Floor Jansen nevét hallja, rendre az ugrik be, hogy hatalmas ordítás a Ghost Love Score végén, mert az annyira libabőrt idéz elő, hogy az ember a földön keresi az állát, stb, stb. Ugyanakkor sajnálatos módon kevesen tesznek említést arról, hogy a holland énekesnő zseniális karriert futott be az After Foreverben, ahol még zöldfülűként töltötte be az énekesi posztot, azonban hamar kiderült, hogy párját ritkítja az a kincs, ami a torkában rejlik.

A vokalista később ReVamp néven alapított bandát, két kiváló lemezük (ReVamp – 2010, Wild Card - 2013) lett, majd rövid, ám annál meghatározóbb pályafutásuk végül 2016-ban zárult le véglegesen. Az igen sokszínű Floor később egy tízéves projektet is tető alá hozott, amit még 2008-ban ötleteltek ki Jørn Viggo gitárossal; a Northward egyelőre egyetlen lemezt birtokol, de nem kizárt, hogy a jövőben további kiadványok pattannak ki a tarsolyukból, hiszen első rocklemezük hamar megnyerte magának a nagyérdeműt.

A holland énekesnő márciusban tervezi megjeleníteni első önálló szerzeményét, ami elmondása szerint popdal lesz, arról viszont továbbra sincs rendelkezésre álló információ, hogy a már korábban beharangozott lemezét mikor tervezi boltokba küldeni. A vokalista persze ügyelt arra, hogy hűséges rajongótábora ne maradjon csemege nélkül, így a közelmúltban koncertanyaggal rukkolt elő, mely kiadvány érkezését is jó előre bejelentette.

Elmondása szerint a Beste Zangersben történő szereplése számos kaput megnyitott előtte, ugyanis ekkor határozta el, hogy szólókarrierbe vág, – ez úton is bebizonyítva sokszínűségét –, majd a műsor zenekarával karöltve turnéra indult, melynek során számos olyan dal kapott helyet a dallistáján, melyekre a fanok már évek óta ki voltak éhezve.

Szeptemberben rögzítették a szóban forgó Live In Amsterdam címet viselő hanghordozót, a show-n pedig mindösszesen húsz tétel csendült fel. Az első rögtön egy feldolgozás, az Ever Dream képében, amely láthatóan nagyon a szívéhez nőtt nightwishes karrierje során, továbbá kellően sikerült begyakorolni a nótát, mintegy felkészülve Marco Hietala helyének átvételére, aki egy éve hagyta el a Nightwish-t.

A Storm In A Glass már az énekesnő saját műveinek egyike, hiszen a Northward debütáló albumján található meg, élőben viszont merőben nagyobbat szól mint a lemezen. A Nemo akusztikus változata úgy fest szintén a kedvencei közé tartozik, hiszen a Nightwish-nek is volt egy időszaka, amikor az Imaginaerum turné során lazábban tolták a saját himnuszukat, és nem is állt az olyan rosszul a dalnak, szép, hogy Floor ezt tovább vitte.

A Mama című dalt a Beste Zangersben hallhattuk tőle először, és ha valami, akkor ez a dal tényleg libabőrősre varázsolja az embert. Ez volt talán az egyetlen dal, amivel meggyőzött a műsorban történő szereplésével, de most sem tud hibázni. A Sweet Curse a ReVamp egyik bombaslágerének tekinthető, hiszen Russell Allennel remek kettőst alkottak, Hank Poortnak viszont nagyon nem áll jó a metál, még akkor sem, ha épp balladákban kell kisegíteni.

Az elmúlt időszakban rendre tanúi lehettünk annak, hogy az énekesnő különleges kapcsolatot létesített YouTube-csatornájával, mintegy ráébredve arra, hogy mire is kell pontosan használni azt. Időközönként kaptunk is tőle néhány jól irányzott feldolgozást, melyek olyannyira jól sültek el, hogy hamar fel is pattintotta azokat a dallistára, mellyel turnéra indult. Ezek egyike volt a Hank Poort közreműködésével felvett Dangerous Game.

Másik nagy kedvencem Floor előadásában az Eurovíziós-győztesdal, az Euphoria, had ne kelljen elmesélnem miért... Nos, ha már kedvencek, akkor természetesen mindig öröm After Forever-dalokat hallani, hiszen gyermekkorom egyik nagy kedvence volt a csapat, mai napig nagyon szeretem őket, jól esik nosztalgiázni velük, és ezért máig hatalmas szívfájdalom a feloszlásuk.

A Face Your Demons kétség kívül a 2004-es Remagine húzótétele, ugyanakkor ha valaki most szeretné megtudni, hogy mégis mi fán terem az After Forever, akkor ajánlom, hogy azt a Face Your Demons vagy az Energize Me című számmal tegye, hiszen garantáltan bele fog szeretni a bandába. A Winner szintén egy Beste Zangersben elhangzott darab, és bár egyértelmű, hogy távol áll Floor stílusától, mégis nagyon kellemes tőle hallani.

A Slow, Love, Slow nem értem mit keres a listán, mert egyáltalán nem áll jól Jansen kisasszonynak és most nem fogunk belemenni ostoba viták sokaságába, csak azért, mert nem elvakult fanként alkotok véleményt, hanem reálisan. Nem, nincs bajom az énekesnővel, de nem lenne igazságos azt mondani, hogy „hú, de fantasztikus” holott nem, ez olyan mintha Patricia Tapiát agyba-főbe dicsérnénk az Opera Mortis előadásával, holott messze kimeríti a borzalmas fogalmát.

Shallow, Strong, Élan, Energize Me, Qué Se Siente még az elhangzott dalok sora, és most csak azért soroltam fel őket, mert eddig bírtam ki belekötés nélkül. Az Energize Me Floor Jansen etalonja, mindig mindenhol vele van, az ember pedig örülhet, hogy nem kell régi felvételeket keresgélnie, ha épp úgy kívánja kedve, hogy élőváltozatban szeretné lepörgetni a tételt. A Bridle Passion sosem volt a kedvencem, és nem most fogom megszeretni, de ha még nem untuk meg, hogy indokolatlanul sok a Nightwish-dal a koncerten, akkor itt van még egy újdonság: Our Decades In The Sun.

Let It Go, Wolf & Dog, The Phantom Of The Opera a zárótételek névsora, melyek kivétel nélkül személyesen is belemarnak az énekesnőbe. A Frozen népszerű slágerére kislánya beszélte rá, majd miután az elkészült feldolgozás felrobbantott a YouTube-népét, nem volt kétség, hogy akkor a színpadot is megfagyasztja a nótával. A Wolf & Dog önmagát jellemzi, elmondása szerint a farkas szimbolizálja a folyton koncertre éhes természetét, míg a kutya az otthonülő családanya megtestesítője.

És végre egy dal, ami a fantomként befutott Henk Poortnak is megfelel! A Beste Zangers óta nem telt el fellépés úgy, hogy az estét ne a The Phantom Of The Opera zárná, és hát mondani sem kell, hogy kiváló és egyben méltó választás egy ilyen sokszínű repertoárhoz.

Összességében:

Kifejezetten kellemes, hullámzó hanghordozó, hiszen számos, régi kedvenc köszön vissza a koncerten, ugyanakkor az új csodák is megállják a helyüket. Viszont! Fentebb már említettem, hogy indokolatlanul sok a Nightwish-dal; nem is ezzel van a baj, hanem jóformán azzal, hogy többnyire olyan dalok bukkannak elő, melyek nagyon nem az énekesnő világát képezik. Értem én, hogy szeretné megdönteni Tarja és Anette Olzon rekordját és minél tovább a bandában maradni, de akkor könyörgöm választjon már olyan dalokat, amiket Holopainen biztosan nem pakolna fel egy NW-buli setlisztjére!

Az Our Decades In The Sun jó választás volt, de ha már szórakozásból áll színpadra szólóban, akkor jó lenne hallani olyan dalokat az előadásában mint a Procession vagy a Music, de akár szóba jöhetne még a Sagan vagy mondjuk egy Edem Ruh. Enyhén visszatetsző, hogy a szólókarrierjébe belefolyik a zenekarának hirdetése, jó lenne lerendezni magában a kettő elválasztásását, hiszen a banda már akkor népszerű volt, amikor ő még el sem döntötte, hogy „zenei karrier vagy biológia?”.

Remélhetőleg változni fog a helyzet, miután megjelenik a szólóalbumja, de akkor is a Nightwish az legyen Nightwish, a Floor Jansen szólóturné pedig szóljon magáról Floor Jansenről, a saját örökségéről és a jövőjéről, mert mondjuk az After Forever hét lemeze bőven tartalékol még olyan dalokat, amiket jó lenne viszont hallani, ahogyan a ReVamp is kiadott két lemezt, melyeken további szerzemények ordítanak azért, hogy újra előadják őket.

Előadó: Floor Jansen

Album: Live In Amsterdam

Megjelenés: 2022. 02. 11.

Értékelés: 8/10