The Dark Side Of The Moon – Metamorphosis (2023)

By: Sarok Bettina 2023. okt 18.

Májusban került az üzletek polcaira a Melissa Bonny illetve a Feuerschwanz-tagok által alapított The Dark Side Of The Moon bemutatkozó lemeze, ami a Metamorphosis elnevezést kapta. A formáció mindösszesen tizenegy dalt rögzített a kiadványra, melyek érdekessége, hogy népszerű filmek, sorozatok és egyebek mellett videójátékok dalai lettek metálosan felfrissítve, noha a csapat saját dalokkal is előrukkolt a tisztességes bemutatkozás érdekében.

A banda rövidesen a megalakulásuk után már óriási érdeklődésnek örvendett, olyannyira, hogy a Napalm Records kérdés nélkül szerződtette őket, annyira meggyőző volt a négyes nem mindennapi ötlete. Melissa Bonny egyébként is korunk egyik legsokoldalúbb énekesnője, így valóságos húzónév lett a banda számára, csakúgy mint a megkopott hírnevét újfent dicsfényben tudható Feuerschwanz két tagja, vagy az Amaranthe soraiból is ismert ütős, aki nem mellesleg az énekesnő férje.

Aki otthonosan mozog a sorozatok, a filmek és még a videójátékok világában is, az pontosan jól tudja, hogy a Metamorphosis semmi olyant nem tartalmaz, amit ez idáig ne ismertünk volna, noha mégis kellemesebb formába öntötte a már jól ismert dalokat. Hogy mit csinált az eredeti, mit nem az most szerintem senkit sem érdekel, így az elkövetkezendőkben csakis kizárólag a zenekar által közölt verziókkal foglalkozunk, különösen, hogy saját szerzeményeik is akadnak.

Hallottunk már lemezt pörgős dalokkal nyitva, kevésbé pörgős dalokkal, a vicc kedvéért pedig olyakor intrókkal is, – ami szintén lehet izgalmas és kevésbé izgalmas –, de hogy valaki egy balladaszerű dallal vágjon bele a buliba, az még nagy eséllyel nekem is újnak hat. Minden esetre a Legends Never Die hamar felveszi a lendületet, habár én személy szerint biztosan nem ezt a nótát tettem volna meg lemeznyitónak.

Igen fajsúlyosan veszi fel a fonalat azonban a zenekar sajátjának kikiáltott The Gates Of Time, ami szimfonikus megoldásokat is tartalmaz, mindemellett a lemez egyik legfogósabb dala, ami sokkal inkább beillik egy lemezkezdő nótának, ezzel is megalapozva a hangulatot, aztán már édesmindegy, hogy a lassúbb dalok, hol csendülnek fel. A hatalmas elán után viszont hamar visszaesik tempó, noha ezúttal pozitív irányba, ugyanis Melissa és Tom S. Englund kettőse valami mesés atmoszférát teremt.

A hegedűvel, szimfonikus betéttel, Hans forrongó gitárjaival, és persze Melissa angyal és ördög egy személyben elixíréjével felépített Harry Potter-betétdal a lemez egyik legjobbja, igazán jól áll a metálköntös a dalnak, noha mégsem éget annyira, mint az izzó parázs. A First Light megtartja a súlyosabb tempót, miközben dallamossága is igen hivalkodó, óriási slágere ez a korongnak. A vikinges szellemiséget kiválóan megtartó és egyben közvetítő If I Had A Heart simán elférne egy rockoperában is, amitől csak még fantáziadúsabb az egész nóta.

A lemezt egyébként az a Jenny Of Oldstones zárja, amellyel az egész zenekar története kezdetét vette. Történt ugyanis, hogy Melissa fogadást kötött a Feuerschwanz gitárosával, amit jól el is vesztett, a fogadás tétje pedig végül az lett, hogy Melissának fel kellett énekelnie a Trónok harcából ismert nótát metálosan. Erre a horogra harapott rá a Napalm Records, mondván, akkor csináljanak már egy teljes lemezt, hamár a végeredmény ennyire jól sült el.

Jó irányt vett a The Dark Side Of The Moon pályafutása, csak sajnos annyi a baj az egésszel, hogy mindaz mellett, hogy a banda simán képes (lenne) elhitetni a laikusokkal, hogy ezek bizony saját dalok, ugyanúgy eladhatók Ad Infnitum darabként, tehát felesleges volt új zenekart alapítani, ha már adott egy, ami ugyanezen keretek között munkálkodik. Megfigyelhető továbbá, hogy olykor Melissa is néha vakvágányon volt az ének tekintetében, a The Hanging Tree például egészen súlyosan lett összerakva, meg is kívánja a dal a hörgést, mi több, sokkal átütőbb ereje lenne, ha az énekesnő végig bömbölné, ehelyett tiszta hangszínben tolja végig, ami viszont nagyon erőtlennek hat. A zenekar egyes esetekben túlságosan is tiszteletben tartotta az eredetit, ezzel pedig hitelét vesztette az egész feldolgozásdi, hiszen semmi újat nem alkottak, nem vittek elég színt a sztoriba, amitől igazán magukévá tehették volna a nótákat.

Tény, hogy a csapat több saját dalt is megírt a lemezre, melyek rendre tükrözik, hogy a csapatnak van jövője, a jövőben azonban nem ártana, ha csakis saját nótákkal jelentkeznének, a tematika adott, az irány jó, csak hiányzik az a fajta íz, amitől sajátos lehet a történet, a saját gondolatokba, ötletekbe egyébként is kevésbé lehet belekötni, mint egy már kész termékbe, mert az eredeti szelleme mindig árnyékot vet az új megoldásokra.

Dallista:

01 Legends Never Die
02 The Gates of Time
03 Misty Mountains (feat. Tom S. Englund)
04 Double Trouble / Lumos! (Hedwig´s Theme) (feat. Rusanda Panfili)
05 First Light (feat. Rusanda Panfili)
06 New Horizons (feat. Fabienne Erni)
07 The Wolven Storm (Priscilla´s Song)
08 May It Be (feat. Charlotte Wessels)
09 If I Had a Heart
10 The Hanging Tree
11 Jenny of Oldstones