Kevés hozzám hasonló ember van, akit egyszerre taszít és vonz a popmetál fogalma, merthogy gondolatban aligha fér meg egy mondatban a pop és a metal, gyakorlatban viszont adott egy Amaranthe, amely remekül ötvözi zenéjében a két fogalom csúcsértékeit. Már az első lemezük óta követem a zenekar munkásságát, és meg kell mondjam, több meglepetést okoztak, mint csalódást, pedig mindkettőből jutott bőven.
A zenekar legutóbbi lemeze valamiért nálam nagyon félre ment, ha nem is a legrosszabb értékelésben részesítettem, viszont tény, hogy fele annyi pozitívumot sem tudtam kicsikarni belőle, mint amennyi negatívummal éltettem. A csapat persze idén is a maximumra törekszik az új lemezük útján, amely a The Catalyst címet viseli, és amely némi újdonságot hordoz magán az előző korongokkal ellentétben. A popos elemeken túl, most egy kicsit a szimfonikus vonalba is belekóstoltak Elize Rydék, és mitagadás, egyes daloknak még ez is jól áll.
Szép dolog a megújulás, különösen, ha ezt egy olyan csapat teszi, amely csupán bizonyos mértékek között mozgolódik jobbra-balra, azonban az is dicséretes, hogy hűségesek maradnak az általuk kitaposott ösvényhez, amit folyton-folyvást új szintre emelnek. A legnagyobb tisztelettel mondom, hogy az Amaranthe zenéje olyan, mint egy fertőzés, abból is legjobb fajta, mivel mindig képes megfogni a hallgatókat, és még a szőrősszívű kritikusok sem mondhatnak nemet Olof Mörck csapatának.
Az új lemez előzetesei valóban katalizátorként csaptak le a publikumra, így hát bennem is újra fellobbant az izgalom lángja, és hát, kínszenvedés volt kivárni, mi mindent tartogatnak még számunkra. A bandában közben tagcsere is történt hörgés frontom, ami részemről észrevehetetlen, ugyanis a minőség és a kémia továbbra is magas színvonalon mozog a három énekes között.
Maga a lemez három dinamittal veszi fel a fonalat, az első bombát pedig rögtön a címadó The Catalyst szolgáltatja, amelynek első másodpercei filmzeneszerű pillanatokat okoznak, majd fokozaton pukkasztják ki azt a kényelmes kis lufit, ami körülveszi. Minden féle kertelés nélkül valóságos energiahullám uralkodik a lemez első felén, az Insatiable például kíméletlen dallamtapadást okoz, míg a Damnation Flame-mel meglovagolták a szimfonikus/gótikus területet, behúzva ezzel egyfajta teátrális ívet a popos alapok mellé, ami garantáltan addiktívvá tesz bárkit.
Az Interference sem mondható épp egy tipikus Amaranthe-dalnak, az elektronikus elemek minden eddiginél jobban előtérbe kerülnek, miközben a három énekes minden tőle telhetőt megtesz, hogy egy olyan szöveget adjon át, amihez örömmel tér vissza újra- és újra a hallgató. A csapat persze nemcsak ahhoz ért, hogy miként okozzon földöntúli élményt az energikus, popos dalokkal, hiszen a balladák legalább olyan jól szólnak, mint az ezer szállal tomboló alkotások. Az előző lemezen nálam a Noora Louhimóval felvett Strong vitte a pálmát, most pedig a Stay A Little While lett a befutó; visszafogott, mégis erőtől duzzadó dal, amelyben kellően kibontakozhat Elize és Nils kettőse.
És hát, minél mélyebbre kerülünk a lemez tartalmába, annál jobban tudatosul bennünk, hogy a zenekar valójában élete lemezét adta most a világ kezébe, mert hogy annyi pozitív, nem mellesleg változatos impulzus éri az embert, melyek hatására óriási büszkeség szabadul a zenekar irányába. A lemez vége legalább olyan jó, mint amilyen az eleje volt, sőt, talán még jobb is, hiszen igencsak pörgős dalok alkotják a dallista második felét. A The Catalyst méltó a címéhez, hiszen minden egyes másodperce felér egy időzített bombával.
A Manifest kivételével, nálam egyébként minden lemezük 90% felett teljesített, a The Catalyst azonban simán behúzza a 110-et is. Ha most hirtelen rangsorolni kellene az Amaranthe-lemezeket, akkor bátran be lehet vállalni, hogy az első helyet a The Catalyst zsebelné be, ami nem a frissességének tudható be, hanem annak, hogy valóban ez lett a zenekar eddigi legpazarabb albumja, melynek kapcsán nem hangoztatták folyamatosan a „márpedig most ez lesz a legjobb, legerősebb lemezünk” sablont, hanem hagyták, hogy mindenki a maga módján vonja le a következtetéseit.
Dallista:
1. The Catalyst
2. Insatiable
3. Damnation Flame
4. Liberated
5. Re-Vision
6. Interference
7. Stay a Little While
8. Ecstasy
9. Breaking the Waves
10. Outer Dimensions
11. Resistance
12. Find Life
Album: The Catalyst
Előadó: Amaranthe
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2024.02.23
Értékelés: 9/10
