Ma, azaz május 6-án indult hódító útjára a Napalm Records által is szorgalmazott Die Rockstarvilla, avagy a metálember való világa. Az első epizód ma került bemutatásra, a történet főszereplői pedig a Kissin’ Dynamite és a Visions Of Eden (Visions Of Atlantis + Exit Eden) legénysége mixelve. A mit sem sejtő zenekarok tagjai gyakorlatilag a mondásnak eleget téve előre ittak a medve bőrére, ugyanis szentül hitték, hogy Mallorcára tényleg csak egy jól megérdemelt vakációra mennek...
Legelőször a Kissin’ dynamitos srácok útját követhetjük figyelemmel, akik jól megrágják a mallorcai kiruccanásuk feltételezett miértjeit, annak tudatában, hogy csakis tengerpart, napsütés és mindenféle móka várja majd őket a mesés spanyol városban. Landolásuk után hamar kiderül, hogy a négy fős társaság közül az idősebbik Braun tesó mozog otthonosan a spanyol nyelv használatában – egészen addig a pontig, amig a feladatkörét a négy sör kikérése teszi ki.
A KD szép lassan megindul a villa felé, ahová megérkezvén boldogan veszik tudomásul, hogy a hűtő csak úgy duzzad a behűtött sörikéktől, majd szép lassacskán tervezgetni kezdik a napi semmittevést. Mindeközben az Exit Eden tagjai, Anna Brunner és Marina La Torraca egymást kergeti a reptéren, majd miután fogalmuk sincs, hogy hol van elveszve a zenekar harmadik kereke, Clémentine Delauney szöget üt a fejükbe, hogy talán fel kellene hívni, hogy ő maga mondja el hol találnak rá. Miután Clemi részletes tájleírást ad zenésztársainak, azok kisvártatva fellelik a francia pacsirtát, aki ugyancsak nem egyedül érkezett a napsütötte spanyol térségre, vele tartott ugyanis, Visions Of Atlantis-beli zenésztársa, Michele Guaitoli, így rögvest meg is születik a két zenekar fúziója, avagy a Visions Of Eden.
Miután a Kissin’ Dynamite tagsága kellően beleélte magát abba, hogy négyen osztoznak majd a villán, hamar leszáradt a mosolyuk, amikor kiderült, hogy nemcsupán látogatók, hanem további lakók érkeztek a luxusbirodalomba. A tagok egyébként csoportosan bemutatkoztak a villa urának, Brummi cicának, majd elkezdték egymás között kitárgyalni, hogy vajon mégis mi a szöszt kereshetnek mindannyian Mallorcán, ráadásul egyazon helyen. Na persze a szerkesztők sem agyalágyultak, hagyták, hogy a kiscsapat elkényelmesedjen, és majd csak a legváratlanabb pillanatban zúdítják rájuk a feketelevest.
Közben megfigyelhettük, hogy Marina, Ande és Michele elmegy ágakat gyűjteni az esti tábortűzhöz, miközben ilyen-olyan sztorikkal bombázták a másikat, merthát a show valódi lényege elméletileg az, hogy olyan szituációkban láthassuk a rocksztárokat, melyek merőben ellent mondanak az imidzsüknek, és belássuk, a sztárok is ugyanúgy emberből vannak. Ez leginkább Hannes Braunra igaz, aki gyakorlatilag egy teljes órán át szenvedett a tűz megnyújtásával, holott a tesója folyton arról lelkendezett, hogy mennyire imád tüzet gyújtani (bitte?), merthogy természetszerető embernek titulálja magát.
Közben igencsak bensőséges viszony alakul ki az emberkék között, amíg egy szerencsétlen kis tűzzel szenvednek. Marina például élete talán legnagyobb bánataként éli meg, hogy egyke, mert bár szülei sosem voltak gazdagok, mégis mindent megkapott, amit csak megálmodott, viszont nagyon hiányzik az életéből az a személy, akivel tabuk nélkül mindent megbeszélhet, ez pedig egy testvér. Bánatából végül Hannes rángatja ki, aki bár nagyon jó viszonyban van a tesójával, elmondása szerint nem volt egyszerű Ande mellett felnőni. Tesókhoz hűen agyba-főbe verték egymást, aztán elkezdtek közösen zenélni, és szorosabb kapocs lett közöttük, mint valaha.
Az est közepére már a teljes legénység élvezhette a tábortűz melegét, – amit kínkeserves órákba telt megidézni – a nyaralásnak hitt lufi azonban Beer Captain megjelenésével kipukkad. A srácok egy pofás kis levelet kaptak a következő napra vonatkozó feladataikról, de, hogy mik is voltak ezek pontosan, az a következő epizódból kiderül...
Nagyvonalakban így telt a Rockstarvilla első epizódja, amelynek legalább annyi kínos, poénokkal kiékelt momentuma akad, mint amennyi személyes sztori felszínre került a zenekarok tagjairól, akik a közhiedelemmel ellentétben abszolút szerethető alakok, nincsenek maguktól elszállva, pedig tényleg keményen megdolgoztak azért, hogy most ott tarthassanak, ahol – na persze nem feltétlenül a a valóságshow-ra vonatkozóan.
