Alterium – Of War And Flames (2024)

By: Sarok Bettina 2024. jún 19.

A Kalidia 2023-ban bekövetkezett feloszlását követően kettészakadt a formáció: két tag megalapította a Xenerist, ketten pedig az Alteriumban folytatják a zenélést. Ilyen esetben több kérdés is felmerül, persze nem jogtalanul: ezek egyike, hogy az újonnan alakult zenekarok mennyi mindent veszek át előző munkásságukból, a másik pedig, hogy fennáll-e esetleg némi versenyhelyzet a csapatok között, akár tudatosan, akár anélkül?

Természetesen magától értetődő, hogy a formációk egyaránt a szimfonikus-power metal kikövezett útját koptatják, a kérdés már csak az, hogy miként. A Xeneris debütáló lemeze igen kecsegtető lett, noha nem egy világot megváltó alkotás, viszont kétségtelen, hogy változatos és sokszínű, ráadásul mindenképp egy olyan alkotás, amely által komoly lépéseket tettek a sikeres jövőt illetően. Az Alterium lemeze kicsit korábban, egészen pontosan március 8-án jelent meg, és a papírformának eleget téve egy igazán pörgős alkotással találjuk szemben magunkat.

A lemezt nyitó Drag Me To Hell szárnyaló gitártémái és a dobok egyenesen a DragonForce-t idézik, a középtempóval bontakozó Siren’s Call pedig nemcsak a fülbemászó vonalat tudja megtartani, de ugyanolyan erőbedobással szolgálja ki a hallgatót, mint a pörgősebb darabok. Impozáns, markáns riffek és felemelő dallamok szolgálják ki a hallgatót az elejétől a végig, aminek köszönhetően nem válik unalmassá a lemez, sőt minél többször pörög, annál jobban beleszeret az ember.

Kifejezetten tetszett, hogy Nicolettáék sokkal inkább a power metálos vonalat helyezték előtérbe, szimfonikus részek csak elvétve jelentkeznek, ami kiváló, hiszen a kevesebb, néha több. Ennek ékes példája a lemez címadójaként jeleskedő Of War And Flames, amelyben nemcsak a szimfonikus betétek diadalmaskodnak, hanem a kórus is, amely egy újabb színnel pecsételi meg a szerzeményt. A népies elemeket felvonultató Crossroads Inn és a hasonló, ám sokkal inkább kalózos vonalat felvevő Heroine Of The Sea egyaránt a lemez csúcspontjaiként aposztrofálhatók, de még a lírai Crystalline is képes meglepetéseket okozni. A Chasing The Sun egy bonyolultabb szerkezettel operál, szempillantás alatt vált tempót, több ízben is, emiatt kissé nehéz követni, de nem lehetetlen.

A srácok minden dalban más-más történetet mesélnek el, a videójátékok, a mitológia és a történelem keveredik egy csomagban, zárásként pedig megkapjuk a Sabaton Bismarck-jának az újragondolását is, amely nem feltétlenül nevezhető feldolgozásnak, hiszen minden pontosan úgy szól, mint az eredetiben, csakhogy Joakim Brodén ikonikus orgánuma helyett, most Nicoletta tolmácsolja a dalt, aki bámulatosan vette az akadályokat, merthogy egy bizonyos ponton nem könnyű csak úgy Sabaton-t énekelni.

Nem terveztem hasonlítgatni, de mégis kell. Ég és föld a különbség a Xeneris és az Alterium lemezei között, és bár mindkét zenekar remek lemezeket produkált, utóbbi valamivel meggyőzőbben állította össze a haditervet. Önismétlésnek még csak a legapróbb szikrája sem jelentkezik, helyette újabb és újabb utazások bontakoznak ki, melyekre mindenképp érdemes jegyet váltani. Érdemes szót ejteni az utómunkálatokról is, ugyanis az is nagyban hozzájárul a lemez pazar hangzásához. Minden részlet tökéletesen tisztán kivehető, egyik sem megy a másik rovására, tehát ugyanúgy élvezetes hallgatni a pattanásig feszülő gitártémákat, mint a robusztus dobelemeket, miközben arról sem terelődik el a figyelem, hogy milyen történet bontakozik ki az ének útján.

Immár kétség sem fér ahhoz, hogy mindennek oka van. A Kalidia feloszlása az Alterium hasznára vált, a zenekar és a tagok is mintha új életre keltek volna az újrakezdés után, amelynek kitűnő példája az Of War And Flames. Bebizonyosodott továbbá, hogy nem kell mindenféle akrobatikát bemutatni ének terén, Nicoletta Rosellini természetessége egy teljesen új színt fest a palettára, ehhez pedig kiválóan asszisztálnak zenésztársai, akik mindvégig kiváló munkát végeznek a lemeznek.

Óriási meglepetés számomra az Alterium lemeze, idén ugyanis még nem sikerült olyan albummal találkoznom, amellyel kapcsolatban egy pillanatig sem volt kérdés az értékelés kimenetele. Számos lemez megközelítette már a maximumot, de végül egyik sem lett befutó – egészen eddig. Olykor egy korszaknak le kell zárulnia, hogy egy másik felvirágozhasson, és az, hogy korábban nem voltam Kalidia-rajongó, elősegíthette azt, hogy mindenféle elvárás és előismeret nélkül erősíthessem az Alterium rajongótáborát.

Dallista:

1. Drag Me to Hell
2. Siren's Call
3. Of War and Flames
4. Firebringer
5. Crossroads Inn
6. Shadowsong
7. Crystalline
8. Heroine of the Sea
9. Chasing the Sun
10. Bismarck (Sabaton cover)