Robse – Harlekin & Krieger (2024)

By: Sarok Bettina 2024. aug 31.

2022-ben röppent fel a hír, miszerint hosszú évtizedek után, ismét komoly változás állt be az Equilibrium soraiban, nevezetesen egy újabb énekesváltás rendítette meg a közönséget. Rövidesen kiderült, hogy Robse-Martin Dahn énekes még véletlenül sem hagy fel a zenéléssel, ugyanis szólóprojektet indít, első lemezét pedig még idén közkinccsé teszi.

Saját bandája, amely értelemszerűen az ő nevén fut, olyan zenészekkel ékesül, akikkel sok időt töltött együtt az úton, egyúttal egy feltörekvő tehetség is tagja lett a formációnak. Alina Lesnik rendszeresen pakol fel YouTube-csatornájára ilyen-olyan feldolgozásokat, tehetsége vitathatatlan, most azonban kevés, de igen meghatározó szerepet kapott a Robse soraiban.

A Harlekin & Krieger című hanghordozó augusztus 16-án bontotta ki szárnyait, tartalma pedig a várakozásoknak eleget téve sötét, dallamcentrikus, de nem eléggé változatos. Nem kétséges, hogy a zenész igyekezett hű maradni a gyökereihez, ugyanakkor ügyelt arra, hogy a korong teljes mértékben saját magát tükrözze, és ne egy copy-paste alkotása legyen valamelyik korábbi projektjének. A szokatlan intrót leszámítva, óriási döngetéssel nyit az album a címadó révén, változó taktusokkal, markáns riffekkel, és a műfajra jellemző elemekkel.

A Hey Sturm nálam azonnal nagy kedvenc lett, a középtempós nóta bridge alatti gitárvezetése valami elképesztően fülbemászó, s ahogyan az előző dalban úgy itt is villanásszerűen váltanak tempót. Már az első alkalomnál bevillant, hogy az Amenthes dallamai nagyon ismerősek, mégsem ugrott be azonnal, hogy melyik dalra is emlékeztetnek. Kellett egy kis idő, mire leesett, hogy a Therion Asgardja nyugszik kísértetiesen hasonló alapokon. A lemez csúcspontja a Von der Schenke zur Taverne, melynek folkos, lendületes ütemeire könnyedén lehet bólogatni, ráadul a kelta vonású női ének sokat hozzátesz a szerzeményhez.

Nincs „jó” lemez ballada nélkül – tartják a nagy öregek, a Lied der Nacht egy akusztikus balladaként töri meg a fajsúlyos dallamok sorát, Alina remekelésével, aki először tündökölhet önállóan a lemezen, na persze nem sokáig, merthogy a nóta végére a nehéztüzérség is megérkezik, így Robbal ketten ontják a sorokat megajándékozva a fanokat egy újabb adag szépség és szörnyeteg produkcióval.

A lemez végére hagyták a kevésbé izgalmas nótákat, ami abból a szempontból nem túl nyerő, hogy a lemezt záró Viva La Caida a korong leghosszabb dala, egyszerűen alkalmatlan záró dalnak, abszolút nincs karaktere, ráadásul túl is lett gondolva, valahol a lemez közepén méltóbb helye lenne, de ha lemaradt volna, az sem sok vizet zavarna.

Korrekt bemutatkozást produkált Dahn a Harlekin & Krieger útján, a lüktető ritmusok, és a szenvedély továbbra is ott lapulnak a vénáiban, a következő alkalommal azonban nem ártana, ha valamivel változatosabb dalcsokrot állít össze, mert most csekély emlékezetes pillanatot sikerült összekaparnia.

Robse sok időt töltött az Equilibrium soraiban, ami mély nyomott hagyott mind a fanok, mind a teljes publikum szemében, de mindenek előbb benne, így nem kétséges, hogy időbe telik majd kibogarásznia a saját hangzását, amely még ennél is jobban tükrözi tudja sokoldalúságát. a Harlekin & Krieger kezdeti szárnypróbálgatása jó kiindulópont, csak még nem állt össze véglegesen az áhított képlet.

Dallista:

1. Sonata Arlecchino
2. Harlekin und Krieger
3. Hey Sturm
4. Amenthes
5. Aus dem Gleichgewicht
6. Von der Schenke zur Taverne
7. Kleine weiße Friedenstaube (feat. Stumpen)
8. Lied der Nacht
9. Nostalgia (feat. Dom R. Crey)
10. Flamme der Revolution
11. Viva la Caida