Noha Monika Pedersen neve ismerősen csenghet a nagyérdemű számára, az énekesnő vastagon benne van abban, hogy lassacskán feledésbe is merül. A közönség mind máig az egyik legikonikusabb lemeznek tartja a Sirenia 2007-es megjelenésű Nine Destinies and a Downfall című nagylemezét, amelyen olyan nagy sikerű dalok kaptak helyet, mint a My Mind’s Eye, a The Other Side, vagy akár az One By One – vagyis a formáció legismertebb himnuszai.

A dán pacsirta azonban ismeretlen okokból kifolyólag hamar eltűnt a zenekar éléről, ezzel együtt pedig karrierjét is inkább a festészet és a lakberendezés területére összpontosította, noha elmondása szerint a mai napig mélységes fájdalommal tölti el, hogy nem énekesként folytatta pályafutását.

Néhány éve az énekesnő hivatalos Facebook oldalán közölte a nagyérdeművel, hogy mi volt a legfőbb oka annak, hogy távozni kényszerült a zenekarból, elmondása szerint komoly problémák adódtak a hangjával, s bár több szakértőnél is járt, nem sok reménnyel kecsegtették. Habár mély tónusban kifejezetten szépen szólt a hangja, a magas hangokat sajnos nem tudta elővarázsolni páratlan torkából, a Sirenia azonban ragaszkodott a fejhangokhoz és a szoprán irányzathoz.

Monika később azt is bevallotta, hogy azóta is folyamatosan ostorozza magát, amiért felhagyott a zenészélettel, most, 11 évvel később azonban úgy látja helyesnek, ha újfent követi az álmait és visszatér a rivaldafénybe.

„El tudjátok ezt hinni? Volt idő, amikor a Sirenia énekesnőjeként a legnagyobb színpadokon álltam, több ezer ember előtt. A szívemet is kiénekeltem a zenekarban, lemezeket adtam ki, nemcsak megéltem a zenét, de be is lélegeztem. A zeneipar azonban kemény, és nekem egy ponton sajnos teljesen ki kellett szállnom. Nem egy kis időre, hanem egy egészen hosszú időre. Mindez olyannyira régóta tart, hogy azt hittem, már sosem térhetek vissza.” – fogalmazta meg bejegyzését.

„Volt azonban egy hang, amely folyton vissza-vissza hívott... novemberben pedig, 11 év után először, újra stúdióba mentem, hogy rögzítsem az énekemet!  Felettébb boldog, meghatott és mélységesen hálás vagyok, amiért most megoszthatom veletek ezt a dalt! A zenét a hihetetlenül tehetséges Mathias Snejbjerg komponálta, én pedig teljes mértékben beleöntöttem a szívemet. Óriási érzés – megmondom őszintén kissé ijesztő is – újra hallatni a hangomat a világgal.” – újságolta.

Noha az énekesnő visszatérő szerzeménye nem kifejezetten metal, azonban mindenképp figyelemre méltó, hiszen nem ő az egyetlen, aki a fémzenéből relaxációs muzsikára váltott (lásd: Tarja Outlanders nevezetű projektjét).