Mintha csak tegnap lett volna, amikor tűkön ülve vártuk ezeknek a lemezeknek a megjelenését, és láss csodát pikk-pakk elmúlt tíz év, a korongok tartalmai azonban mit sem koptak sikerükből, sőt időnként jól esik elővenni egy-egy szerzeményt, nosztalgia szempontjából. Cikksorozatunk második részében is öt olyan lemezt hoztunk el, ami bármennyire is hihetetlen de idén már tíz éves; tarts velünk a folytatásban, hogy megtudd, mi mindennel készültünk!

Children Of Bodom – Relentless Reckless Forever

A 2008-as megjelenésű Blooddrunk után, kicsivel több időt vett igénybe, mire a Bodom-fanok újabb remekművet vehettek a kezükbe. A Relentless Reckless Forever végül 2011-ben került boltokba, tartalma pedig mindössze kilenc tételből tevődik össze. A korong vegyes fogadtatásban részesült, hiszen akadt olyan aki feltétel nélkül imádta, de a többség úgy gondolta, hogy Alexi Laiho és csapata ezúttal nagyon mellé lőtt.

Dalriada – Ígéret

A Binder Laura vezette soproni folkmetálosok 2011-re datálták Ígéret címet viselő korongjuk debütálását, ezzel pedig kicsit sem okoztak csalódást a nagyérdemű számára. Az Ígéret akkoriban a legjobban szóló Dalriada-lemez lett, amit tizenegy nóta tett felejthetetlenné. A lemezen egy különleges kollaboráció is helyet kapott, ugyanis a Leszek A Hold szövege magyarul és finnül íródott, utóbbiért a Korpiklaani Jonne Järvelä-ja felelt, habár kiderült, olykor neki is meggyűlt a baja anyanyelvével.

Saltatio Mortis - Sturm aufs Paradies

2011-et írtak a naptárak, amikor boltokba került a német zenekar forradalmi korongja, mintegy azt sugallva a hallgatónak, hogy „vedd kezedbe a sorsodat és ne hajolj meg senki előtt”. A drámai feszültségbe ívelő, fülbemászó dallamok teljesen új perspektívából mutatják be az aktuális témát, amivel a lemezen foglalkoznak, míg a frontember igen széles skálán mozgó hangterjedelme is kitűnően előtérbe kerül.

Amaranthe – Amaranthe

2011-ben mutatkozott be a svéd/dán tagokat számláló Amaranthe. A formáció egy teljesen új színfolt lett a palettán, hiszen elmondásuk szerint pop-metált játszanak, ebből pedig nem is nehéz rájönni, hogy mind két műfaj kedvelői szívesen befogadják dalaikat. A zenekar további érdekessége, hogy három, különböző énekes ragad mikrofont: megalakulásukkor Elize Ryd, Jake E, és Andreas Solveström alkotta a triót, napjainkban csupán Elize énekesi poziciója változatlan.

A saját magukról elnevezett debütáló korong azonnal berobbant a köztudatba, a rajta szereplő tizenkét dal közül pedig olyan klasszikusok kerültek ki mint a Hunger, az Amaranthine, és Call Out My Name, melyek nélkül egyetlen koncert sem maradhat el.

Arch Enemy – Khaos Legions

2011 májusát írtunk, amikor szélsebesen boltokba zúzta magát az Arch Enemy újdonsága. A Khaos Legions kétség kívül ugyanolyan lehengerlő alkotás lett mint elődjei, a maga tizennégy dalával pedig nincs is okunk panaszra. Vagy mégis. A Khaos Legions egy újabb korszak lezárása volt, ugyanis a lemez népszerűsítő turnéja után Angela Gossow énekesnő bejelentette távozását. Bár a mikrofonról lemondott Alissa White-Gluz javára, szerencsére továbbra is ő egyengeti a banda sorsát mint menedzser.

Amennyiben lemaradtál róla, a képre kattintva utat nyersz cikkünk előző részéhez!