Visszapillantó! Nightwish – Once (2004)

3e816581348bc64534a1f247abb471e9dbf9fb0d.jpg

Azt hiszem senki nem tud vitába szállni azzal a ténnyel, hogy a Nightwish az Once-ig uralta a sikerek csúcsát, és fénykorukat is akkoriban élték igazán. Most se az a lényeg, hogy ki uralja a mikrofont, hiszen lehet egy énekes(nő) rendkívüli, ha a zene és a mestere már nem tud újat hozni, ha minden nagyágyúnak számító ötlete papírra került már, és egyszerűen kiürült a tárház, amivel felültudná múlni önmagát.

A Nightwish szekere 1997-ben indult portyázni a metálzene térképén, és már akkor elhangzott a jóslat, miszerint az első lemez el fog törpülni az utódok mellett. Nos igen. Az 1998-as Oceanborn volt a kezdő sebesség, majd sorra jöttek a még nála is erősebb kiadványok. 2000-ben a mérföldkőnek számító Wishmaster, majd 2002-ben a Century Child, ami minden tekintetben új színt festett a palettára. Ezek azok a korongok, amik szemléltetik a fejlődést, az útkeresést és a határokat nem ismerő művészetet. Mindezek elegyeként született meg 2004-ben az Once, ami méltán nevezhető a Nightwish bombalemezének, és a kívánságok aranykorának.

Többé-kevésbé a Century Child az Once prototípusa, akkor is ha ezzel természetesen jómagam sem voltam tisztában. A Century Child felvételekor először dolgoztunk teljes szimfonikus zenekarral, annak érdekében, hogy sokkal bensőségesebben tudjuk bemutatni a dalainkat, és hogy egy kicsivel több aspektussal tudjunk hozzájárulni a szerzeményekhez. Az Once-on megdupláztuk ezeket az elemeket. (...)

– mesélte 2004-ben Tuomas Holopainen. 

tumblr_nkx3yok8wu1qld3x0o1_1280.jpg

„Once I had a dream. And this is it...” – ennél jobb utalást nem is kaphatnánk a lemez tartalmáról. Ezen sorok nyomán indul ugyanis hódító útjára a Dark Chest of Wonders, a csodákkal és meglepetésekkel teli láda pedig messze nem dal végén zárul le.  A Wish I Had an Angel egyike az „elterjedtebb” tételeknek, olyannyira, hogy egy filmben is helyet kapott, már maga az adaptáció rémunalmas.

A Nemo egyértelműen a legnépszerűbb Nightwish-dal, kicsik és nagyok egyaránt ismerik és jobbára szeretik, még azok is azonnal be tudják azonosítani, akik egyébként nem is szeretik a metálzenét, de elmondásuk szerint, Tarja Turunen énekesnő kellemes hangja gond nélkül megkedvelteti velük a zenekar munkásságát. A dalhoz készült ikonikus kisfilm számtalanszor visszaköszönt a tévén keresztül is, hiszen a zenés műsorok repertoárjában rendre helyet kapott – jómagam is így ismerkedtem meg velük, pontosan 2004-ben.

nw08.jpg

Tuomas Holopainen egyébként korábban elárulta, hogy bármennyire is hihetetlen, de a Nemót volt a legnehezebb véglegesíteni, hiszen eredetileg teljesen másként festett mint ahogyan a nagyközönség megismerte. Sokkal gyorsabb szerzemény volt, a most megjelent Once újrakiadása pedig tartalmazza is a nóta eredeti mivoltát, és fellelhetjük, hogy valóban nagy változáson esett át, nemcsak gyorsabb temperamentumán lett finomítva, de a szöveg is némiképp másként festett – hogy őszinte legyek, nem bántam volna, ha ezt a formáját ismerjük meg. Akit érdekel a YouTube-on megtalálható az elsődleges változat.

A Planet Hell a keményebb vonal képviseletében lép fel, kapunk az elején egy ikonikus kórust, amit Jukka Nevalainen megmásíthatatlan dobjátéka egészít ki, majd érkezik is dübörgés, mely által egy erőteljes duett bontakozik ki Marco és Tarja tolmácsolásában. Az őt követő Creek Mary's Blood egy legkülönleges tétel, meg van spékelve némi indián kántálással, majd fokozatosan gyorsul fel. Emlékszem, gyermekkoromban nagy kedvencem volt ez a dal, imádtam, ahogy a szimfonikus hangszerek egyesülnek Emppu gitárjával, még ma is kiráz a hideg attól a résztől.

A The Siren keleties hangulata igazán nyugtató jelleggel bír, nem is csoda, hiszen maga a címszereplő adja elő vikingtársa kiegészítésével. A Mägo de Oz esetében említettem, hogy néha hagyni kell, hogy a hangszerek beszéljenek, nos, szerencsére volt idő, amikor ezt a Nightwish is tiszteletben tartotta. A Dead Gardens újfent a zúzósabb tételek sorát erősíti és személy szerint én sosem értettem, hogy miért nem kapták elő egyetlen koncerten sem – hát most már nem is kell. Azt hiszem, korábban és még ezek után sem született olyan dal, ami ennyire Emppu-orientált lenne.

5910452914_52c9ce4c91_h.jpg

Az eredeti felállás a Romanticide-ot sem kapta elő koncerten, pedig azért ez is egy olyan dal, ami azért nagyot szól. A Ghost Love Score napjainkban is helyet kap a számlistán, habár réges-rég elvesztette hitelességét az, amiért igazan kiemelkedik a többi nóta közül. Mindemellett, a Ghost Love Score az egyik leggrandiózusabb dala lett a Nightwish-nek, valóságos alapmű. Ez a dal szimbolizálja a legelső letett követ, ami a filmzene irányába kezdi terelni a mestert és a hallgatót is egyaránt.

Valójában egy olyan albumot szerettem volna készíteni, amin minden egyes dal felér egy miniatűr filmzenével. Amikor az előző albumunkat komponáltam, ráébredtem, hogy ez amit mindig is szerettem volna a Nightwish számára – végtére is, olyasmit kell csinálnunk, amitől jól érezzük magunkat.

– vallotta Holopainen. 

nightwish-2004.jpg

Emlékszem, egyszer kölcsönkaptam egy Nightwish-DVD-t az egyik ismerősömtől, amin szerepelt egy élőfelvételes klip a Ghost Love Score-ról. Akkor szerettem bele igazán a dalba, láttam micsoda ovációt kelt a nézőtéren, de az ami kiváltképp megfogott az maga Tarja és az interpretációja a színpadon. Balszerencsémre soha többé nem láttam azt a felvételt, azonban minden egyes pillanata élénken él az emlékezetemben.

A Nightwish-lemezek felérnek egy csatával, hiszen mindegyiken található olyan szám, ami fegyverként robban az ember arcába és amikor már azt hinnénk, hogy a vége felé kiürült a tár, Tuomas Holopainen és csapata bebizonyítja, hogy az Once maga egy csőretöltött puska, ami akkor ürül csupán ki, amikor a legutolsó dal is lecseng. Hosszú idő után, újra anyanyelvén szól a fanokhoz a banda, a Kuolema Tekee Taiteilijan pedig maga a megtestesült csoda: csodálatos, szöveg, kiváló előadó, ragyogó hangszerelés – ennél több megtiszteltetés aligha érheti az embert.

A Higher Than Hope lecsengésével zárul a lemez és furcsamód ez sem egy "hű de gyors" tétel, sőt, pont az ellenkezője, de hát nem lehet mindig minden színtiszta atomrobbanás, ahhoz már stílust kellene váltani. Bónuszként azonban mindig felbukkan néhány dal, amik amolyan extra kiegészítők. Ez esetben a White Night Fantasy és a Live to Tell the Tale képében köszönthetjük azt a bizonyos pluszt. Előbbi egy lassú, ám annál inkább gyönyörű dal, az utóbbi azonban igazi meglepetés, nem a legtipikusabb dal, amit a Nightwish-től meg lehet szokni, de olykor még így is jó érzéssel veszi elő az ember és előbb lát benne potenciált, mint valameliyk újabb szerzeményben.

5910452802_8b87f1c69a_h.jpg

Sokan reklamálnak, miszerint semmi különbséget nem hallani a múlt héten debütált, újrakevert Once és az eredeti hangzásában. A vélemények persze nem alaptalanok, hiszen nekem sem tűnt fel semmi változás, pedig mégis csak 17 évről beszélünk a lemez ismeretét tekintve, és aki nagyon otthon van a zenekar munkásságában, annak nyilván feltűnik, ha valami más. Egy valami egészen biztosan megmaradt, az pedig a színvonal: az Once semmit sem kopott fényéből, messze eltörpülnek mellette elődjei és utódai is egyaránt.

A zenekar akkori felállása:

Tarja Turunen – vezető ének
Erno "Emppu" Vuorinen – gitár
Tuomas Holopainen – billentyűk
Marco Hietala – basszusgitár/ének
Jukka Nevalainen – dob 

onc05.jpg

Végül, de nem utolsó sorban pedig az Once bőséges tartalma:

CD 1:
1. Dark Chest Of Wonders
2. Wish I Had An Angel
3. Nemo
4. Planet Hell
5. Creek Mary's Blood
6. The Siren
7. Dead Gardens
8. Romanticide
9. Ghost Love Score
10. Kuolema Tekee Taiteilijan
11. Higher Than Hope

CD 2 (Instrumental):
1. Dark Chest Of Wonders
2. Wish I Had An Angel
3. Nemo
4. Planet Hell
5. Creek Mary's Blood
6. The Siren
7. Dead Gardens
8. Romanticide
9. Ghost Love Score
10. Kuolema Tekee Taiteilijan
11. Higher Than Hope

CD 3 – bónusz dalok:
1. Live To Tell The Tale
2. White Night Fantasy
3. Where Were You Last Night
4. Nemo (Video Edit)
5. Nemo (orchestral Version)
6. Nemo (Singback)
7. Nemo (Demo)
8. Wish I Had An Angel (Demo)
9. Ghost Love Score (Orchestral Instr Score)
10. Creek Mary's Blood (Orchestral Instr Score)
11. Creek Mary's Blood (Orchestral Vocal Score)
12. The Siren (Single Edit)
13. The Siren (Live Version)
14. Kuolema Tekee Taiteilijan (Live Version).

CD 4: Live at Taubertal Festival, Rothenburg, Germany 13.08.2005
1. Dark Chest Of Wonders
2. The Siren
3. Ever Dream
4. Deep Silent Complete
5. The Kingslayer
6. High Hopes
7. Planet Hell
8. Wishmaster
9. Slaying The Dreamer
10. Kuolema Tekee Taiteilijan
11. Nemo
12. Ghost Love Score
13. Over The Hills And Far Away
14. Wish I Had An Angel

brs-nightwish-once-remastered-boxset_800x.jpg

Dark Chest Magazine – Online rockzenei magazin. Hírek, lemezkritikák, egyedi cikksorozatok

Cikkek, érdekességek, lemezkritikák, feltörekvő előadók kutatása/bemutatása

Friss topikok

süti beállítások módosítása