Seraina Telli neve legfőképp a Burning Witches frontjáról lehet ismerős, ugyanis a svájci énekesnő mindösszesen két, igen meghatározó nagylemezt rögzített a csapattal, majd elhagyta a fedélzetet. Van még ugyebár egy Dead Venus névre keresztelt bandája is, idén viszont boltokba küldte első szólólemezét a Simple Talk képében.

A karizmatikus énekesnő elmondása szerint nem szeret beragadni egy adott műfajba, s noha a szóló debütálása során ragaszkodott a gyökereihez, célul mégis azt tűzte ki, hogy zenéje változatos és sokszínű legyen, csakúgy mint ő maga. A lemez első két dalában kellő bevezetést tart abba, milyen is Seraina Telli egymaga. A Modern Warrior nemcsak a szöveg útján, de vizuálisan is közvetíti az énekesnő üzenetét, aki kétség kívül bitang nagy hanggal lett megáldva, ennek eleget téve, nem is fogja vissza magát. Maga a nóta bombaként robban az ember arcába, Seraina éneke pedig egy kicsit Lzzy Hale-t idézi.

Az őt követő I’m Not Sorry egy kicsit vissza vesz a tempóból, habár még így is egy bombaerős nótát köszönthetünk a képében, melynek minden egyes sora elénk vetíti, hogy a hősnő mi mindenért nem kér elnézést. A lemez címe a maga egyszerűségében igen pompás választás volt, mivel tökéletesen tükrözi a dalok tartalmát, melyek ugyancsak rövid, de hangzatos címeket kaptak, a szövegek pedig elejétől a végéig lényegre törő alkotások, nincsek elnyújtva, nem okoznak hát bonyodalmat sem.

A svájci énekesnő igencsak kemény fába vágta a fejszéjét, ugyanis minél inkább haladunk a vége felé, annál inkább érzékelhető, hogy a hard rock képviseletében álló dalok olykor túl nagy falatnak hatnak a bivaly erős orágnumú énekesnőnek, aki ugyan most kilépett a komfortzónájából, a baj azonban az, hogy a hangja messze túl nőtt ezeken a dalokon; egy kicsit olyan mintha be lenne zárva egy kalitkába, és onnan próbálna kitörni. Noha hangilag továbbra sem fogja vissza magát, érezhető, hogy egyes dalokban amolyan zavaró tényező lett a keményebb vonal, ami egy metálbandában pont tökéletesen mutat. A Remedy című dal például pont az egyike az erősebb tételeknek, Seraina vokális bravúrjaira ezúttal is méltán rácsodálkozhatunk, majd jön a váratlan fordulat, a lemez felénél, a Soilder Of Fortune című ballada.

A G.E.B. minden tekintetben az egyik legerősebb dal lett a lemezen, a dobok és a gitárok tökéletesen illeszkednek az énekesnő magasabb regisztereihez, sziklaszilárdan támogatva azt. A Dreamer egy kicsit a popos és a punkos hangzással randevúzik, ezzel is bizonyítva, hogy a lemez alappillére a kreatív sokszínűség. A Not One Of Your Kind révén komoly elbeszélést hallhatunk arról, hogy mennyi az annyi, avagy a tűréshatár feszegetését tűzi középpontba. Saját belátása szerint, Telli soha nem fog és nem szándékozik mások elvárásainak eleget tenni, senkihez sem fog alkalmazkodni, így hát miért is ne szólhatna be stílusosan a közösségi média aktív résztvevőinek tekinthető trolloknak, akik folyamatosan feszegetik a határokat, bizonyos esetekben pedig eljön az a pont, amikor hatásos eszközökkel el kell küldeni őket melegebb éghajlatra.

A korong záró részében újfent előbukkan egy érzelmes, összetört szívű ballada, a Remember You képében, amely által Telli visszanyúl egy kicsit a lágyabb hangszínéhez, de ahogy a lemezt felező balladában, úgy most is ki-kibukik belőle néhány rekesztés, és persze a magasabb regisztereket sem felejtette el beleszőni, ami amúgy az énekesnő egész lényét meghatározza. A lemezt záró Medusa flashback szerűen idézi az énekesnő metálosabb oldalát, kicsit visszaköszön a Burning Witchesben töltött időszaka, de olykor a huszaséveiben járó warlockos Doro Pesch-t is hallani véljük a torka legmélyéről.

Bizonyos szempontból a lemez nem alkot maradandót, noha vannak rajta értékes szerzemények, melyek pontosan úgy lettek összerakva, hogy biztosan megfogják a hallgatót. Nem kétlem, hogy Seraina önmaga árnyékából kilépve produkálta a Simple Talk című lemezt, ami elvileg azt hivatott bemutatni, hogy az énekesnő nem próbál megragadni egy adott közegben, tud sokszínű is lenni, stílustól függetlenül képes megállni a helyét. Mindeközben azt tapasztaltam, hogy a hard rock vonal nem feltétlenül tükrözi az általa leírt dolgokat, bármennyire is ragaszkodik ahhoz, hogy márpedig a gyökerei innen eredeztethetők. Véleményen szerint Telli most a saját csapdájába esett: olyannyira be akarta bizonyítani, hogy vad rockerként is van olyan talpraesett mint egy keményebb metálbanda frontján, hogy konkrétan saját maga ellen dolgozott.

Tény, hogy az album nagyon erős aspektusokból áll, nincs benne egy fikarcnyi metál sem, csupán tisztességes rock. Ha csak a hangot figyeljük, akkor kijelenthető, hogy az eredmény kifogástalan, mint mindig, ha mondjuk a nóták szövegét vetjük nagyító alá, akkor elmondható, hogy különös fontossággal bírnak, hiszen olyan üzeneteket közvetítenek, mint az, hogy történjen bármi, hinni kell magunkban, merjünk álmodni, és nem utolsó sorban, hogy merjük megmutatni a valódi énünket. Telli megpróbálta levetkőzni a zenei korlátait úgy, hogy közben rájuk támaszkodott, ebben a formában pedig már el is veszti az értelmét a változatosság és a sokszínűség, amivel beharangozta a munkáját – ilyen szempontból pedig nem biztos, hogy a jövőben gyümölcsöző lesz a folytatás, de azért hajrá!

Dallista:

1. Modern Warrior
2. I'm Not Sorry
3. Take Care
4. I Dare To
5. Remedy
6. Soldier Of Fortune
7. G.E.B.
8. Dreamer
9. Not One Of Your Kind
10. Fever
11. Remember You
12. Medusa

Album: Simple Talk

Előadó: Seraina Telli

Megjelenés: 2022.10.21

Értékelés: 7/10