League Of Distortion – League Of Distortion (2022)

By: Sarok Bettina 2022. dec 08.

Anna Brunner neve első sorban az Exit Eden által vált ismertté, ahol Amanda Somerville, Clémentine Delauney, illetve Marina LaTorraca oldalán mutatkozott be. A feldolgozásokkal szuperáló nőegylet mindössze egyetlen lemezt publikált, azt is nagy siker övezte, noha elmondásuk szerint tervben van egy következő felvonás.

Az énekesnők közül egyedül Anna volt az, akinek saját munkássága nem igen akadt, éppen ezért döntött úgy, hogy ideje lenne valamit saját magának is alkotni. Az énekesnő szoros kapcsolatban áll a Kissin’ Dynamite zenekarral, mely banda 2018-as megjelenésű Ecstasy című lemezén is közreműködött, épp a névadó dalban; a 2022-es debütálású Not The End Of The Road nevezetű anyagon pedig már dalszerzőként segítette Hannes Braunt és bandáját.

A viszonzás nem maradt el, ugyanis mind kiderült, Hannes volt Anna hűséges dalszerzőtársa a League Of Distortion nevezetű projekt elkészülésében, melynek gitárosa egyébként az a Jim Müller, aki a KD egyik alapítótagja. A fentebb említett Exit Edenben már mindenkinek meg volt a saját kis útja, mindenkiről tudtuk mit csinált a múltban, és mivel jeleskedik a jelenben, Anna azonban egy megfejtendő rejtély maradt – egészen eddig. Az énekesnő kisugárzása mindig is egy vadabb, lázadó karizmát közvetített, karcos, karakteres hangja pedig rendre azt sugallta, hogy még keresi helyét a világban, de ha megtalálja azt senki sem teszi zsebre tőle.

Ez pontosan így is történt, ugyanis a nyár folyamán az énekesnő bejelentette, hogy megalapította élete első együttesét, amit League Of Distortion névre keresztelt, dalaik pedig a modern, dallamos metál jegyében születnek, amit kiegészít a dinamikus, erőteljes ének. Első ízelítőként épp a lemezt is nyitó Wolf Of Lamb című alkotást mutatták be a közönségnek, ami szinte azon nyomban aratni kezdte a maga sikereit. Ahogyan azt az előrejelzések is mutatták, a modern elemek teljes uralmát érzékelteti a nóta, Anna éneke pedig végre teljes egészében kitárult a hallgatóság elé. Az énekesnő a suttogós, már-már beszédhangra jellemző orgánumával kezdődően, át az erőteljes arculköpésen mindent megmutatott magából, ami csak lehetséges, noha nem is gondoltuk volna, hogy a rekettes orgánuma mellett, még lágyabb regisztereket is meg tud villantani, noha egy valamit biztosra vettem: ha valakinek ilyen hanggal gyerekjáték lesz a hörgés, az pont, hogy Anna.

A My Revenge egyértelműen a lemez egyik legdinamikusabb tétele, ennek értelmében a szöveg is elég egyértelmű és odaszólogatós. Mindenki tudja, hogy nőként helytállni egy férfiak által dominiált iparágban nem egy könnyű feladat, noha egyre több a harcos amazon, aki bizonyítja az ellenkezőjét, kikívja a neki járó tiszteletet, mindezt úgy, hogy közben önmagát adja. Saját belátásom szerint a My Revenge pontosan erről szól, kemény, őszinte szöveg, átitatva történelmi hasonlatokkal.

Anna Brunner szövegvilága az egész lemezen szemtelenül őszinte és kiterjedt, nem retten meg az öniróniától sem, ahogyan attól sem, hogy úgy jellemeze magát, ahogyan szerinte a világ tekint rá, mégis folytogató szólás szabadsággal teszi helyre a kellemetlenkedő egyéneket. Óriási erő járja a dalok mindegyikét, melyekre különbség nélkül a fülbemászó jelző is tökéletesen illik, hiszen minden egyes tétel valamilyen szinten képes megmozgatni a nagyérdeműt.

Számítani lehetett rá, hogy a formáció egy piszkosul erős lemezt tesz le az asztalra, s noha nem szeretem túlságosan, amikor a modern elemek elkezdenek a metál felett uralkodni, most még sincs bennem negatív érzés, vagy bármi féle hiányérzet. Nincs hiány kemény riffekből, ahogyan torokszaggató énekből is többet kapunk, mint amire elsőre asszociálnánk. Nem látom értelmét, hogy egyenként boncolgassam a dalokat, mert ezek mind-mind olyan alkotások, amiket spoiler nélkül, a hallgatónak kell felfedeznie. Hogy fog-e bennük csalódni? Max akkor, ha túlságosan elfogultan bontja elemeire a dalokat, amiket egyébként nem érdemes háborgatni, mert úgy jók, ahogy vannak.

Nem egy jó lemezt hallottam már idén, de ez idáig nem akadt a horgomra egyetlen egy olyan lemez sem, ami ennyire velős lenne; hemzseg a fájdalmas igazságtól, mégis olyan erővel robban az ember arcába, hogy egyszerűen lehetetlen dűlőre jutni, hogy akkor most mire figyeljünk pontosan. Egyetlen dal kivételével engem meg vett kilóra a lemez, már valahol a nyár folyamán érzhető volt, hogy ez a debütálás minden lesz csak nem lapos és monoton. Gyűlölöm ismételni magam, viszont vannak esetek, amikor nincs más lehetőség, a League Of Distortion bombaként robbantja szét mindazt, amit a modern metál eddig képviselt, Anna és csapata ugyanis rendesen rá rúgta az ajtót, majd kíméletlenül átvették az irányítást, maga mögé utasítva amár ismertebb csapatokat – soha rosszabb folytatást!

Dallista:

01. Wolf Or Lamb
02. My Revenge
03. It Hurts So Good (feat. Annisokay)
04. L.O.D.
05. I'm A Bitch
06. Rebel By Choice
07. Solitary Confinement
08. SIN
09. The Bitter End
10. Do You Really Think I Fuckin' Care