Beyond The Black – Beyond The Black (2023)

By: Sarok Bettina 2023. jan 14.

A Beyond The Black már a kezdetek óta ígéretes bandának számít a palettán, köszönhetően annak, hogy folyton egyedi kisugárzással rendelkeznek a dalaik, Jennifer Haben énekesnő pedig rendre kifogástalan, átlagon felüli munkát végez az ének terén. A banda nem titkolja, hogy imád kísérletezni hangzás terén, éppen ezért kicsit sem egysíkú lemezeket pakolnak a fanok elé.

Folyton változik a fűszer, ami körbejárja egy-egy lemez tematikáját, akadt példa arra, amikor a szimfonikus darabokat tartották aktuálisnak, de legutóbb a modern elemek is szép számmal ellepték a szerzeményeket. Ezek törmelékéből most is kapunk képviselőket, de mindent csak mértékkel. A Beyond The Black felfogását kicsit a Within Temptation-höz tudnám hasonlítani, akik gótikus metállal indítottak, majd 2011-ben áttértek a modernebb hangzásra, mostanra pedig teljes egészében ebben a légkörben működnek, noha ez a legtöbb rajongó torkán rendesen megakad, és ezáltal emészthetetlenné válik.

A német brigád új lemeze azonban felér egy fénnyel az alagút végén, van benne minden, ami szem-szájnak ingere, de mégsem az az Amaranthe-féle tucc-tucc, ami néha eléggé sok. A lemezt nyitó Is There Anybody Out There? misztikus kezdése azon nyomban felcsigázza a hallgatót, azonban a shakirás be-benyikorgás a frászt hozza az emberre, olyannyira, hogy direkt csekkolni kell, milyen albumot is indítottunk el. Ahogy halad előre a dal, és már a gitárok is megtették a magukét, az ember végül megszokja, hogy Jennier Haben néha átmegy Shakirába. Mindezektől eltekintve, a már előzetesként is kiválóan szereplő Is There Anybody Out There? egy elképesztően fülbemászó sláger, kiváló gitárjátékkal, ugyanakkor a versszakok alatt megbújó szintetizátor is tökéletesen kihallatszik.

A lemez első felvezetője pont a Reincarnation című alkotás volt, ami már önmagában is azt bizonyította, hogy a banda nem ragadt meg a monotonitásban, hanem ismét új oldalát mutatja be. Elképesztő kettőst villant a gitár és a duda, nem beszélve arról, hogy a nóta alapból egy gitárorientált téma lett, ezzel alkotva egy kötelező metálhimnuszt. Már a harmadik dalnál járunk, de a hullámzóan lassú Free Me továbbra hozza a magasan elvárt színvonalat, egy erőteljes ballada, ami az album legmesésebb pillanatait hozza. A filmszerű hatásokkal megspékelt Winter Is Coming sem szűkölködik gitártémákból, ráadásul a dobokat kíméletlenül püfölő Kai Tschierschky játéka is kristálytisztán kivehető.

Az Into the Light kezdeti dallamai alapján már borítékolható, hogy a zenekar új célt tűzött ki magának, de hisz ebben semmi meglepő nincs, ugyanis már a felvezetők útján is azt üzenték, hogy biztosan nem fogunk unatkozni, amikor elindítjuk a saját magukról elnevezett hanghordozót. Megmutatták ki is ők manapság, a hallottak alapján pedig egyértelműen ők szórják 2023 legemlékezetesebb dalait, valóságos slágergyár lett belőlük 2014-es indulásukhoz viszonyítva.

Az akusztikus gitárral nyitó Wide Awake amellett, hogy erősen popos jellemvonásokkal bír, bivalyerős impulzusokat közvetít, élvezet haladni a dallal és picit lazítani, mielőtt visszapattannánk a nyeregbe a Dancing In The Darkkal, ami egy igen lendületes, himnusz szerű, menetelős szerzemény, filmszerű momentumokkal, csakúgy mint a Raise Your Head. A Not in Our Name ismét szokatlan hangi akrobatikával indít, egyúttal a lemez végén sikerül felülmúlnia az eddig elhangzottakat.

A banda semmit sem bízott a véletlenre, a lemezt ugyanis egy igen epikus szerzeménnyel zárják, az I Remember Dying képében. A történetmesélés egyik leghipnotikusabb példája, egyszerre elevednek meg a skandináv és a kelta jegyek, a kórus pedig olyan hatást kelt, mintha épp egy vking szertartás kellős közepébe csöppentünk volna.

A Beyond The Black megmutatta milyen jó lemezt csinálni úgy, hogy közben mentes mindenféle felesleges tölteléktől, és különösebb ének akrobatikától. A banda minden bizonnyal az idei év egyik legnagyobb meglepetésalbumát hozta a piacra, egyszerűen lehetetlen hibát találni benne, a dalok pont annyiból építkeznek, amit egyébként is megkívánnak, se több, se kevesebb. Egyértelműen nem estek át a ló túloldalára, szolidan, magabiztosan építkeztek, még a balladák is úgy szólnak, mintha ágyúból lőnék őket, holott egy pörgősebb lemezt könnyen félbetörhet egy rosszul elsült ballada – jelentem ennek itt jele sincs!

A zenekar komoly üzeneteket csomagolt fülbemászó köntösbe, amivel garantálják, hogy huzamosabb ideig törzsvendégek lesznek a lejátszási listáitokon, olyannyira megragadnak a dalok meghatározó foszlányai.

Dallista:

1. Is there Anybody Out There?
2. Reincarnation
3. Free Me
4. Winter Is Coming
5. Into The Light
6. Wide Awake
7. Dancing In The Dark
8. Raise Your Head
9. Not In Our Name
10. I Remember Dying