Az olyan zenekarok, mint amilyen a Xandria is konkrétan végtelen mennyiségű kritikát fonnak maguk köré, ezek többsége pedig messze a nem a pozitivitás jegyében születik. Hosszú szünet után tért vissza a zenekar, ami nem is olyan meglepő, most azonban kiderül, hogy a parkolópályán töltött idő mennyiben befolyásolta a múltat és az eljövendőt. Marco Heubaum elmondása szerint, a The Wonders Still Awaiting című lemezüket most cseppet sem úgy kell nézni, mint egy kerek egész szimfonikus-metál-bébit, ugyanis a dalok olyannyira más világot képviselnek, hogy általuk több műfaj ötvözését vélhetjük felfedezni.

Tény, hogy a zenekar már sokmindent megélt fennállása során, mindegyik korszak mástól volt tökéletes, mindegyiket más fűszer vezérelte. Felesleges lenne belemenni abba, hogy akkor mégis melyik énekesnő vezette éra jelenti a Xandria valódi létét, hiszen a zenekar nem szűnt meg, továbbra is lázasan dolgozik, csupán az évek során egyre inkább átértékelődött, fejlődött, átalakult, majd újjászületett. A különböző korszakok egymástól elkülönülő alapokat helyeztek a banda palettájára, ezzel olyan kontrasztot festve, melynek nyomán nehéz lenne vitába szállni a ténnyel, hogy ez a banda mindig tökéletesen feltalálta magát, bármit is csinált.

A zenekar korábban sem vetette meg az epikus kórusokat, az egyértelműen szimfonikus metálra jellemző vonásokat, de az extrém metált meghatározó hörgést sem, noha ezekkel olyakor enyhén szólva is csínján bántak. Nem állt tőlük messze az operás ének sem, noha észlelhető, hogy az imént elhangzottak egyvelege, a 2012-es megjelenésű Neverworld’s Enddel kezdődően extravagáns méreteket öltöttek. A későbbiekben a folkos elemek is megjelentek, – korábban a keleties vonallal is kacérkodtak –, elkezdett dominálni a tiszta szoprán ének, ami olykor drámai ívet vett, ráadásul a kórusok is sokkal monumentálisabbak, fényűzőbbek, nem mellesleg sokkal teátrálisabbak lettek; elérve ezzel amolyan filmzeneszerű hangulatot. A formáció most ismét elérkezett egy új szakaszhoz, amit minden bizonnyal most méginkább élveznek, hiszen sosem törtek össze a változások okozta nyomástól, ellenben folyton új erőre kaptak, és telitárral fogadták a folyton új dalokra éhező közönségüket, akik esetenként azért rendesen befeleltek a csapat tagjainak.

A Xandria most készen áll visszatérni a ringbe, versenybe száll azon bandák seregével, akik egykor ugyanolyan mezei alakulatnak számítottak, mint ők, de amíg a szóban forgó németek folyton pihengettek, ezek a csapatok szép sorjában megkerülték őket, feljebb kerültek a ranglétrán, olyan bandák koronáit követelve, amire jó pár évnek ezelőtt talán a nullánál is kevesebb esélyük volt. A The Wonders Still Awaiting sokat mondó, letisztult borítója azért messze nem tükrözi a tartalmat, ami sokrétű, sokszínű, egyszerre tartalmazza a múlt és jelen közös gyümölcsét, benne a Xandria minden egyes jellemzőjével, ami valaha is fellelhető volt műveikben. Szép gondolat a srácoktól, hogy sosem ragadnak meg egyetlen adott stíluskörben, nem alapoznak egyetlen tényezőre, nem próbálnak önismétlést kísérelni, és mindebben az a legcsodálatraméltóbb, hogy egy kósza véletlen sem eredményezi azt, hogy egy nótában akár felismernénk egy másik szerzemény szeletkéit.

Elérkezett az ideje hát annak, hogy kiderítsük, képes-e még a Xandria meglepni a közönséget, vajon az immár teljes mértékben új korszaknak titulált ötös végül letesz-e majd olyasmit arra a bizonyos asztalra, ami esetleg felül tudja múlni elődjeit, vagy esetleg belefutnak egy olyan pofonba, amire talán senki sem számított. Nem titkolom, igyekszem mindig konstruktívan fülelni az újdonságokat, majd aszerint alkotni egy bizonyos véleményt, ami időnként változik, néha szubjektív, néha viszont egészen reális, viszont előbb-utóbb jó magamnak is rá kellett döbbennem arra, hogy nem mindig az első benyomás a mérvadó.

A Xandria most mindent csinált, csak nem aprózta el a hanghordozó tartalmát. A lemez teljes hossza jóval túllépi az egy órát, vannak dalok melyek, meghaladják a hét, a kilenc, és a hat percet is, tehát nem rövidek, tartalmuk vaskos, változatos, és sokrétű, pontosan úgy, ahogyan be lettek harangozva. A lemez a napokban debütált Two Worlds című számmal csap bele a buliba, és mivel még mindig egy frissen megismert dallal találjuk szemben magunkat, kicsit könnyebb elmondani mi is vár ránk általa. Hosszú idő után talán ez a zenekar eddigi legkifinomultabb műve, a filmzeneszerű bevezető után szépen berobban a tétel, habár akaratom ellenére is sikerült felfedeznem benne némi Nightwish-hatást. Szépen kidolgozott alkotás, valóban felfedezhető, hogy nem egy stílusra alapoztak, hanem több alkotóelemből építkezik, Ambre Vourvahis énekesnő pedig tökéletesen egyensúlyozza sokszínűségét.

A Reborn című szerzemény volt a zenekar visszatérését fémjelző alkotás, kellő időnk volt arra, hogy megismerjük, egyúttal megbarátkozzunk az újdonsült éra által szolgáltatott helyzettel. Az epikus kórus továbbra is alapkövetelmény, Ambre pedig a legjobb dolog, ami történhetett a zenekarral. Bevallom, olykor rettenetesen idegesítő volt, amikor túlzásba vitt operával szólalt meg egy-egy Xandria-dal, már-már a falat tudtam volna kaparni az idegtől, most azonban végre valahára változott a helyzet. Ambre tényleg csak akkor nyúl, a szoprán orgánumhoz, ha azt a dal feltétlenül megkívánja, tiszta hangszínének köszönhetően nem veszik el a kórusban, hanem felülkerekedik rajta, és ez messze nem mondható el a korábbi lemezekről. Igaz, az első gondolatom nekem is az volt, hogy lehetne akár több is az opera, hiszen az elmúlt években ezt szoktuk meg a bandától, ez volt az aktualitás, most azonban más idők járnak, és ez így van jól.

 A Ralf Scheepers-szel felvett You Will Never Be Our God tökéletesen bemutatja, miért nem szabad beskatulyázni a zenekart. Az énekesnő sokkal többet nyúl hozzá a hörgéshez, ezzel megalkotva a lemez egyik legfajsúlyosabb elemét. A Ghosts egy tipikus Xandria-cucc, szinte bármelyik lemezen megállná a helyét, elbírna helyenkét kicsivel több operát is, de még így is tökéletes. A kevesebb-több szabvány egészen jól működik a lemezen, bizonyítja ezt a Your Stories I’ll Remember című ballada, amelyben visszatérnek a folkos elemek, a dalt mégis átitatja egy fajta energia, ugyanakkor az mellett sem mehetünk el, hogy néha bizony észlelhető, hogy picit túlzásokba is esnek, de hát ezt írjuk annak a számlájára, hogy hat év kihagyás után érthető, hogy bőven akadt mondanivalójuk.

Az Illusion Is Their Name a lemez legextrémebb szerzeménye, sokkal több teret ad a hörgésnek, az erőteljes éneknek, egyúttal minden eddigi dalnál gyorsabban szól. A Mirror Of Time ugyancsak egy fajsúlyosabb darab, nem szűkölködik hörgésből, tiszta ének is hallható, de nem lepődnénk meg, ha a lemez után a banda stílust váltana, olyannyira előtérbe került az extrémebb vonal, és be kell vallani, bitang jól áll nekik.  Ha kivesszük belőle a hörgést, a Scars simán elmehetne egy energikusabb popdalnak, így csak feleslegesen beszorították az olyan ütős alkotások közé mint a Mirror Of Time és a The Maiden And The Child, mely utóbbi ismét nyeregbe fogja a grandiózus kórusokat, és nem mellesleg a csodás tiszta éneket. Az Astèria felidézi a zenekar korai vonásait, és a keleties vonallal spékeli meg a szerzeményt, amelyben javarészt a továbbra is hörgés dominál.

Kijelenthető, hogy az új felállású  Xandria csak nyomokban tartalmazza régi önmagát, noha ez nem róható fel negatívumként, sokkal inkább pozitív hatással van a zenekar jövőjére. Sokkal több a hörgés a dalokban, kevesebb a lírai énekstílus, ezt inkább a kórus szolgáltatja, ami már önmagában is egy amolyan plusznak számít. Továbbra is helyet kapnak a festői gitárszólók, a dobokat sem nagyítóval keresni, Dimitrios Gatsios ütős rendkívül kitett magáért. Valóban lehetett volna rövidebb a lemez, mert mire a végére érünk, már fogalmunk sincs hol kezdtük, viszont tény, hogy a hat év alatt Marco Heubaumnak volt mit kiadnia magából, és ezt szokásához hűen remekül csinálta!

Dallista:

1. Two Worlds
2. Reborn
3. You Will Never Be Our God (feat. Ralf Scheepers)
4. The Wonders Still Awaiting
5. Ghosts
6. Your Stories I’ll Remember
7. My Curse Is My Redemption
8. Illusion Is Their Name
9. Paradise
10. Mirror of Time
11. Scars
12. The Maiden and The Child
13. Astèria

Album: The Wonders Still Awaiting
Előadó: Xandria
Megjelenés: 2023.02.03.
Kiadó: Napalm Records
Értékelés: 9/10