Patricia Tapia tavaly nyáron kényszerült szabadságra menni, miután rosszullétei következtében a sürgősségi osztályon kötött ki. Az énekesnő nem tudta vállalni a Mägo de Oz éppen zajló turnéját, így helyére helyetteseket kellett keresni, amíg ő kideríti mi baja lehet. Az énekesnőnél először vérszegénységre gyanakodtak, majd a hosszas vizsgálatok kimutatták, hogy fibromialgiában szenved, ami egy viszonylag ritka betegség, gyógyír pedig nincs rá.

Patri azóta rendszeresen terápiákra jár, mostanra pedig már olyan gyakorlatokat végez, melyeket otthona kényelmében is el tud végezni, sokat sétál, és sokkal egészségesebben étkezik mint valaha. Az Alderaan és a KHY éléről is ismert pacsirta a napokban adott interjút a Rokkerz-nek, a beszélgetés során pedig temérdek támáról szó esett, az énekesnő ugyanis nagyon barátságos és közvetlen, így nincs olyan téma, amiről ne beszélne szívesen.

Az egyébként igen életvidám és bőbeszédű Patri most először nyílt meg betegsége kapcsán, elmesélte, mikor észlelte, hogy baj van, mi minden történt vele a kétségek közötti időszakban, egyúttal elmondta, hogyan képes együtt élni a betegségével, tudván, hogy gyógyíthatatlan.

„Nem voltak előjelei, minden a turnén történt, tavaly április-május környékén. Éppen Spanyolországban volt egy koncertünk, amikor arra lettem figyelmes, hogy nem tudok mozogni. Folyton azt mondogattam magamban, hogy » istenem ez túl nehéz nekem «, mindenem fájni kezdett, a hangom viszont rendben volt.” – kezdi történetét, mondván hangban mindig topon volt, a gond a testével volt.

„Sosem volt gond a hangommal, de a testem nem válaszolt, nem reagált jól, a koncertet végül le kellett mondani az eső végett, ezután elmondtam a srácoknak, hogy mi történt, ők azt mondták, hogy valóban nem vagyok jól, jobban teszem, ha orvoshoz fordulok. Rábólintottam, majd elmentem az ügyeletre, hogy megtudjam miért vagyok rosszul, mi bajom lehet, olykor a levegővétel is túl nehéz volt, szörnyű érzés volt. Egyértelmű volt, hogy nem vagyok jól, és helyetteseket kell keresni, mivel mégiscsak a turné legjavában voltunk. Ekkor jött Raquel és Alba, akik végül helyettesítettek a turnén, szóval ezzel kapcsolatban megnyugodtam.” – folytatja.

„A vizsgálatok után legalább ezer tesztet elvégeztek rajtam, majd amikor már úgy tűnt, hogy sosem tudom meg mi bajom van, közölték, hogy fibromialgia. Sajnos ez egy olyan betegség, amire nincs gyógymód, szóval meg kell tanulnod együtt élni vele. Úgy voltam vele, hogy » oké, rendben, mi mást tehetnék? « Elmentem pár táplálkozási szakértőhöz, elkezdtem végezni különböző gyakorlatokat, hogy tovább tudjak lépni, és ezek tökéletesen beváltak. Vannak gyakorlatok, amiket az elején napi szinten csináltam, most már csak hetente kétszer-háromszor, viszont ezek továbbra is formában tartanak, fájdalommentesen élhetek, és már nem vagyok olyan fáradékony sem. Most már egy sokkal kiegyensúlyozottabb étrendet követek, sokat sétálok, szóval ,aki esetleg látja ezt az interjút, és fibromialgiában szenved, elmondom mi történt velem, és hogyan kezelem.” – nyílt meg a betegség kapcsán. 

„Ha te is fibromialgiában szenvedsz, akkor sétálj sokat! Egy kiadós séta jót tesz – minden nap. Reggel félóra, délután félóra, majd jöhetnek a gyakorlatok. A YouTube-on találsz néhány szuper gyakorlatot, kifejezetten azoknak, akik fibromialgiában szenvednek. Néhány alapvető gyakorlat, melyben a karodat, a csípődet és a nyakadat kell elforgatni, meglátod sokat fogsz fejlődni. Sportolj kicsit többet, mondjuk a futás erre is alkalmas, és persze elengedhetetlen az egészséges életmód: egyél több halat, és sok zöldséget, de mindenek előtt jól aludd ki magad, az alvás elengedhetetlen, csakúgy mint a pihenés.” – osztja meg tapasztalatait és tanácsait.

Na de mégis mi lehet az oka a betegség kialakulásának?

„Még az orvosok sem tudják pontosan megmondani, hogy ezek az impulzussorozatok minek hatására jelentkezhetnek. Az agyad olyan fájdalomimpulzust közvetít a testednek, ami alapvetően nincs is ott. Velem például úgy történt, hogy fájt a bokám, aztán már a lábam, a karom és az ujjaim. Olyan érzésem volt, mintha a kezeim megdagadtak volna, rettenetesen fájt a csuklóm, amint egy picit megtámasztottam magam pokolian fájni kezdett, aztán már mindenem fájt; a csípőm, a vállam, minden. Urrá lett rajtam a fáradtság, nehezemre esett járni, mozogni is alig tudtam, szinte semmit sem tudtam csinálni, még a boltba sem tudtam elmenni megvenni a szükséges dolgokat.” – vallja. 

„Mindez azért van, mert az agyad olyan fájdalomimpulzusokat küld, amik egyébként nincsenek, ezért is nehéz diagnosztizálni, mivel az orvos nem látja, hogy valóban fáj-e, éppen ezért nehéz gyógymódot találni, hiszen az izmok rendben vannak, de mégis fáj. Nem a fogyatékosság a legnagyobb probléma, ami ezzel a betegséggel jár. Vannak olyanok, akik fájdalomcsillapítót szednek, ha már nem tudják elviselni a fájdalmat, én azonban sokkal inkább a könnyed testmozgást ajánlom, sportoljatok, étkezzetek egészségesen, aludjatok sokat, én ezekkel tökéletesen elvagyok.”  – teszi hozzá. 

Patricia persze elmondta, hogy a kezdet bizony mindig nehéz, e tekintetben pedig neki sem volt könnyű megemészteni, hogy a fájdalom ellenszere a folytonos gyakorlatvégzés, ami a kezdetekben igencsak megterhelő volt.

„Az igazság az, hogy eleinte nekem sem ment valami jól, emlékszem, amikor elkezdtem a gyakorlatokat rettenetesen fájt, és bántott, amikor anya azt mondta, hogy » drágám, ezzel nem lehet mit kezdeni, de meglátod apránként minden rendbe jön, minden alkalommal egy kicsit többet csinálsz, mindaddig amíg el nem jön a nap, amikor észreveszed, hogy már sokkal jobban érzed magad, és már nem fáj semmi. «” – nyilatkozza, hozzátéve, hogy:

„Most már sokkal jobb, szóval nem szabad elhanyagolni a gyakorlatokat, és az egészséges életmódot sem, mert akkor teljesen megfeledkezel róluk, egy nap pedig arra eszmélsz, hogy a fájdalom visszatért. Vigyázz magadra, ha csak egy kicsit is, az már előrelépés.” – zárja gondolatmenetét.