Saurom – El Pájaro Fantasma (2023)

By: Sarok Bettina 2023. júl 02.

Még 2020-at írtak a naptárak, amikor boltokba került a spanyol Saurom akkoriban újnak számító Música című nagylemeze, mely korong egyébként továbbra is szüntelenül aratja a maga sikereit. Ahogyan az várható volt, a formáció nem hamarkodta el az utódja komponálását, ugyanis időközben a zenekar 25 éves lett, ennek jegyében pedig rögzítettek is egy válogatáslemezt közel hatvan vendéggel, és több mint ötven dallal a fedélzeten.

Ez volt a 2021 decemberében debütált Mester de Juglaría, mely korong hasonlóan mesés utat járt be, köszönhetően a sokszínűségnek, amellyel a vendégek felruházták a már jól ismert dalokat. A zenekar végül bejelentette, hogy a 2023-as évük is voltaképp a jubileum jegyében telik majd, hiszen a turné során rég nem hallott kedvenceket is beiktatnak a repertoárba, egyúttal szándékukban áll új lemezzel jelentkezni, melynek dalai ugyancsak kulcsfontossággal szerepeltetik majd magukat a rivaldafényben.

A csapat végül meghúzta a váratlant, ugyanis bejelentették új lemezük, az El Pájaro Fantasma érkezését, ám hosszú időn keresztül csupán kislemezekkel jelentkeztek, áprilisban lemezbemutatót tartottak azt azonban egy pillanatra sem tették közzé, hogy mikor kerül sor a hanghordozó hivatalos debütálására. Furfangos terv, de működött, hiszen a fanok sosem maradtak újdonság nélkül, olyannyira, hogy a banda a teljes dallistát ellátta kisfilmekkel, s mire ráeszméltünk, hogy már az összes dalt ismerjük, már nem is igazán fúrta az oldalunkat, hogy mikor lesz már az híres-neves debütálás.

Nos, mint kiderült, a Miguel Franco vezette spanyol brigád június 30-ra tűzte ki a nagy napot, az izgalomnak azonban mostanra nagyobb lett a füstje, mint a lángja, de azért a tiszteletkört mégis érdemes lefutni; hiszen függetlenül attól, hogy már mind a 10 dal kikerült kislemezek formájában, nem feltétlenül sikerült az összes nótát lecsekkolni – tudat alatt mindig ott volt, hogy „majd ha kint a lemez, akkor egyben ledarálunk mindent". Amikor már a tizedik dal is kint volt, már szándékosan döntöttem, úgy, hogy nem ütöm bele az orrom a hallottakba, most már tényleg megvárom azt a bizonyos lemezmegjelenést, hiszen sejtettem, hogy már tényleg nem kell sokat várni a végeredményre.

A lemezt pont a címadó El Pájaro Fantasma nyitja, amely egy duett Elizabeth Amoedóval (Against Myself), és amely nóta voltaképp a lemez egyik legjobbja. Már itt meg kell ragadni az alkalmat azon kijelentésre, hogy hirtelenjében lepörgetve a Saurom eddigi munkáit megállapítható, hogy a zenekar még sosem szólt ennyire jól, mint ahogy most. A hangzásuk erőteljesebb, és kiforrottabb lett, csiszolt, és már a legelső dal legalább annyi izgalmat hordoz magában, mint a teljes lemez. Maga a dal teljes mértékben tökéltes, nyitánynak is kiváló, de akár befejezésként is megállná a helyét. Hullámzó, sokrétű és a közel hét percével azonnal belopja magát a hallgató szívébe.

Ha már duettel kezdődött a lemez, akkor miért is ne folytatódna ugyancsak duettel? Igen különleges dallamokkal nyit az Isra Ramos, valamint Ramón Lage közreműködésével operáló No Seré Yo, a három különböző orgánum pedig ugyancsak egy nagyon különleges atmoszférával ruházza fel a tételt, amely csak erősíteni tudja a tényt, miszerint nagy eséllyel, 25 év után, a Saurom most adta ki élete albumát, amely minden más korongjukat mélyen maga alá ás. Sajnos a folytatásban a kevésbé izgalmas dalok sorakoznak fel, noha a Burlesque dallamra nagyon tapadós, szövegileg viszont nem feltétlenül alkot maradandót. A lemez közepén meghúzódó balladák kissé lelombozzák az ember hangulatát, hiszen két igazán pörgős, és tapadós dal fogadta a hallgatót, majd szép lassan a korong elkezd leépülni, és inkább válik unalmassá, mint érdekfeszítővé.

A Mejor Sin Ti ismét elkezd életet lehellni a reményvesztetté vált hanghordozóba, amely egyébként egészen jól indult, a felénél viszont a balladákkal akarva-akaratlanul is, de sikerült kifulladnia. Kellett is némi szünet, mire rá tudtam venni magam a folytatásra. Ehhez persze kellett a Mejor Sin Ti pattogós tipikus sauromos felépítése, az őt követő Fuego azonban ismét egy kisebb csalódás lett. Dallamra valamelyest okés a tétel, mégis olyan mintha, két, igen ismert Mägo de Oz-számból rakták volna össze, és ezt még csak meg sem próbálták takargatni. A nóta sajnos semmi újjal nem szolgál a hallgatóknak, a hozzákészült kisfilm viszont igencsak izgalmasra sikeredett , szóval, ha valaki esetleg úgy döntene, hogy klippel együtt tesz egy próbát a szerzeménnyel, akkor garantált, hogy maga a dal hidegen fog hagyni, mert úgyis arra fogsz figyelni, hogy milyen véget ér az egyébként igencsak parádés klip.

Az Ojos Verdes dallamra egy az egyben a Nightwish Storytime-ját hozza, igaz egy cseppett sötétebb beütéssel, magát a nótát viszont Música címmel, pontosan három évvel ezelőtt hallhattuk a zenekartól, szóval ismételten egy újrahasznosított zsákutcába tévelyedtünk.

Hogy őszinte legyek, egy kicsit többet vártam most a Sauromtól, tekintve, hogy a lemez címadójaként szolgáló El Pájaro Fantasma daluk minden bizonnyal munkásságuk csúcsa lett, és ez mellett még mindig össze tudtak rakni néhány ténylegesen tapadós tételt, a lemezt azonban hamar egy másik irányba kezdte el terelni a lassú, balladaszerű dalok jelenléte, amely konkrétan a korong másik felét képezik, és még csak nincsenek is egyensúlyban a gyorsabb dallamokkal. Kétségtelen, hogy nem ez lett a banda történetének legrosszabb lemeze, lehetne jobb is, de mégsem az igazi, olyannyira nem, hogy a 2020-as Música köröket ver az új dalokra.

Dallista:

1. El Pájaro Fantasma
2. No Seré Yo
3. Burlesque
4. No Quedan Palabras
5. Silencio Roto
6. Mejor Sin Ti
7. Fuego
8. Ojos Verdes
9. La Llorona
10. Sueño