December 15-re tűzte ki a Leviathan III debütálását a svéd Therion. A korong a Leviathan-trilógia lezárásaként szuperál, melynek első része 2021-ben (Leviathan), a második pedig tavaly októberben (Leviathan II) került megjelenésre.
A formáció a közelmúltban osztotta meg a korong borítóját, egyúttal a dallistáról is lerántották a leplet, de ha ez még esetleg nem volna elég, az első felvezetőt is publikálták, a Twilight Of The Gods című dal keretében. A Therion főnöke, Christofer Johnsson igencsak bizakodó az új lemez kapcsán, elmondása szerint, ugyanis a Leviathan-trilógia lehet a Therion pályafutásának csúcsa.
„Amennyiben a Leviathan III is olyan jól teljesít, vagy még annál is jobban mint az első és a második rész, akkor a trilógia 11 legjobb dalából készült válogatáslemez egészen biztosan felülmúlná a Vovint. Ezzel azt is bizonyítanánk, hogy képesek vagyunk még olyan erős dalokat írni ahhoz, hogy egy új Therion-album legyen a legnépszerűbb mindközül.” – közölte közösségi oldalain.
„Mivel nagyon produktívak voltunk a dalszerzés tekintetében, ezért a dalokat három lemezre osztottuk szét. Bizonyos szemszögből sajnálom, hogy nem tehettem fel az összes legerősebb szerzeményünket egyetlen lemezre, hogy aztán hátradőlve hallgassam a jobbnál jobb kritikákat, hogy felkerüljek a sikerlistákra, és hogy sokkal több lemezt adhassak el, stb.” – fejtette ki az album feldarabolása kapcsán.
A zenekar most egy vadonatúj dallal lepte meg a közönséget, a Ruler Of Tamag című szerzemény képében, amelynek egy különleges előzménye is van, erről szintén a Facebook-on tett megjegyzéseket a zenész.
„Be kell vallanom valamit. Valójában két dolgot is. Az egyik, hogy a minap nem voltam teljesen őszinte veletek, hiszen azt mondta, hogy sokkal többet megtudhattok a Leviathan III-ról – voltaképp ebből következik a másik dolog. Nem szeretem a Facebook üzleti modelljét. Van sok követőd, de ha megosztasz valamit azt jó esetben is csak a töredékük látja. Ez nem olyasmi, mint amikor feliratkozol egy hírlevélre, amit biztosan megkapsz és nem kerülheti el a figyelmedet. Tehát ahhoz, hogy a Facebook legalább a követőid harmadát elérd, vagy fizetned kell (aránytalanul sokat ahhoz az összeghez képest, amit cserébe kapsz), vagy egy egészen picit ravasznak kell lenned, hogy néhány nap alatt érdeklődést kelts.” – kezdte bejegyzését a zenész, a nótát ugyanis eredetileg keddre datálta volna a zenekar.
„Remélem, hogy ma a közvetlenségem és az őszinteségem kárpótolhat benneteket, a tegnapi miatt. Csináljuk hát együtt. Most sokkal több információt fogtok kapni, mint általában, cserébe segíthetitek a következő digitális kislemezünk népszerűsítését azáltal, hogy megosztjátok ezt a bejegyzést.” – folytatja.
Kiderült, hogy a dal eredetijét Thomas Vikström szerezte egy meg nem nevezett előadó számára, aki végül nem vállalta magára a tételt, így Christofer Johnsson egy vérbeli Therion-slágert szabott belőle.
„Részben egy olyan dalon alapul, amelyet Thomas írt egy másik előadó számára, de végül nem kellett neki. Az eredeti dal, amolyan hollywoody hangzású volt, a refrén dallama viszont fantasztikus volt, amit meglehetett fűszerezni néhány vaskos, súlyos gitárral (egyesek szerint Metallica-hatású), így hát készítettem belőle egy saját verziót, olyant, amiben csak az éneksávokat tartottam meg, majd feljátszottam a saját akkordjaimat.” – részletezi.
„Aztán elő kellett kapnom a fejszét, és meg kellett szabadulnom a nóta legtöbb részéről, ami amúgyis túl aranyos lett volna a Therion számára. Ezek helyett megírtam néhány keleties hangulatú verzét, megpróbáltam ismét elkapni a Rise of Sodom titkos szószát (természetesen anélkül, hogy a két dal hasonlítson egymásra), aztán írtam hozzá egy Báthory-ihletésű intrót, ami visszatérő jelenség lesz a dalban, miközben a háttérben az egyik legszebb nagyzenekari rész lesz hallható, amit valaha megírtam.” – tér ki a dalt övező hatásokra.
„A dal a Leviathan III legkommerszebb darabja lesz, ugyanakkor kissé gördülékenyebb dalszerkezettel rendelkezik, és egyáltalán nem követi a sikeresen eladható dalok megírásának mátrixát. Valójában a Rise Of Sodom sem teszi ezt, mégis ez az egyik legnépszerűbb slágerünk. Úgy éreztük, itt az ideje, hogy ismét olyan nyelvekkel kísérletezzünk, amely nemzetközi szinten szokatlannak hat a rockzenében. Nem lennénk meglepődve, amennyiben a Therion lenne az egyetlen nem török (vagy török taggal rendelkező) metálbanda, amely ezt a nyelvet használja.” – veti össze az újdonságot a klasszikus The Rise Of Sodom And Gomorrah című tétellel.
„A professzionális megvalósítás érdekében, felvettem a kapcsolatot Soner Canözerrel, a már megszűnt Almora-ból, aki remek munkát végzett, ráadásul nemcsak a a szövegrészek fordításában/ újraírásában segédkezett, de egy csodálatos, török hangzású basszuskórust is összeállított nekem, és a felvételekről is ő gondoskodott. Beleborzongok, amikor hallom őket. Mindemellett, szerzett nekem egy kiváló szopránt is, aki a kérésemre ötvözni tudta a klasszikus szopránt a hagyományos török népi énekkel.” – újságolja.
„Gyanítom, hogy sokan, akik nem ismerik a török nyelvet, azok azt hiszik, hogy ez egy cseppett durva hangzású nyelv, mint mondjuk az arab, de biztosíthatlak benneteket arról, hogy ez nem így van. Valójában ez egy nagyon szép és egyben dallamos nyelv, ami kifejezetten alkalmas az éneklésre. Ezzel mindig is tisztában voltam, de most minden eddiginél jobban örülök a végeredménynek. Tény, hogy ez most boldoggá tesz, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is használni fogom a török nyelvet, amikor dalokat szerzek.” – tette hozzá.
A zenész egy másik posztban ismét szót emelet a dalról:
„Ez egy elég hosszú dal, közel hétperces. Ez egyike azon kevés nótáknak, amelyben a Hellscore nem szerepel, helyettük török kórusunk van, amiről korábban már meséltem. Plusz van egy spanyol kórusunk is, amit 5 dalban használtunk fel (olykor egyszerre hallhatók a Hellscore-ral). Az énekben főként Taida hallható, de a dal végén Rosa (Rosalía Sairem) is megszólal. A dal utolsó részeiben szinte teljesen úgy hangzik, mintha Linnea [Linnea Vikström a zenekar korábbi énekesnője] énekelne, olyannyira hasonlít a hangszínük, amire Linnea egészen biztosan úgy reagálna, hogy »Hé, ezt én mikor vettem fel?«” – osztotta meg gondolatmenetét.
Dallista:
1. Ninkigal
2. Ruler Of Tamag
3. An Unsung Lament
4. Maleficium
5. Ayahuasca
6. Baccanale
7. Midsommarblot
8. What Was Lost Shall Be Lost No More
9. Duende
10. Nummo
11. Twilight Of The Gods
