Doro – Conqueress – Forever Strong And Proud (2023)

By: Sarok Bettina 2023. okt 31.

Doro Pesch pontosan azon előadók közé tartozik, akit senkinek sem kell külön bemutatni, hiszen ilyen-olyan formában már mindenki találkozhatott a munkásságával. Düsseldorfban látta meg a napvilágot, ott is nevelkedett, sőt mi több első zenekarát is szülővárosában alapította, mindössze 16 évesen.

Noha a Snakebite nevezetű zenekar előtt nagy jövő állt, – hiszen még egy demót is rögzítettek – egy év múltán mégis feloszlottak, majd ezt követően Doro beszállt a Beast and Attack nevezetű garázsbandába. 1982 azonban óriási változást hozott, ugyanis Peter Szigeti, Rudy Graf, Thomas Studier, és Michael Eurich zenészekkel az oldalán megalakult a 80-as évek egyik legnépszerűbb csapata, a Warlock.

1984-ben került boltokba a zenekar debütáló albuma, a Burning The Witches, ezzel pedig a világ szeme Doróra irányult. A zenekar persze nem vesztegette idejét, sorra öntötte magából a lemezeket, a legendássá vált 1987-es megjelenésű Triumph And Agony után azonban lezárult egy korszak. A formáció bejelentette feloszlását, Doro pedig szívesen dolgozott volna a Warlock név alatt, a zenekar korábbi menedzsere azonban perre vitte a zenekar nevének használati jogait, Doro vesztett, így saját nevén szólókarrierbe kezdett.

Ezek után már nem volt megállás számára, az énekesnő sikeres korongokat szabadított a világra, nevét kicsik és nagyok egyaránt megismerték, ő volt az aki utat tört a nőknek egy férfiak által uralt közegbe, ezzel pedig méltán kiérdemelte a Metalkirálynő címet. Doro immár negyven éve töretlenül a zene szerelmese, többször is hangoztatta, hogy csakis a rajongóinak él, ennek ékes bizonyítéka pedig vadonatúj stúdiókorongja, a Conqueress – Forever Strong And Proud, amely tulajdonképpen az egész életét lefedi.

40 év persze nem kevés idő, s ez idő alatt az énekesnőnek születtek ikonikus és kevésbé maradandó lemezei, noha kétségtelen, hogy ő maga továbbra is egy óriási ikon maradt. A német legenda most új lemeze révén kíván világszerte tarolni, az előzetesek alapján pedig okkal merült fel bárkiben is a kérdés, hogy "tényleg 40 évet kellett várni Doro legpazarabb lemezére?". A német metálkirálynő egyébként sem arról híres, hogy elkapkodná a melót, nem jelennek meg kétévente lemezei, viszont amikor visszatér és újdonságot pakol a publikum elé, az mindig rendben van, és bizonyos szinten megkérdőjelezhetetlen.

Nem tagadom, vannak olyan lemezei, melyek személy szerint nekem kevésbé állnak közel a szívemhez, viszont kétségtelen, hogy a mostani formája, neves egyszerűséggel elképesztő! A Warlock-lemezeket már rongyosra hallgattam, sőt, szívesen nosztalgiázom az énekesnő korai szólódarabjaival is, most azonban egy új időszámítás vette kezdetét, ami egyben egy 40 éves pályafutás fűzérének csúcsa – de valóban az?

A korong nyitódala a Children Of The Dawn lett, amely valóságos himnuszként fogadja a hallgatót. A kórusrészek fülbemászók és magával ragadók, míg az énekesnő továbbra is magabiztosan tudatja: megérdemelten uralkodik a metálzene trónján. A Fire In The Sky az old-school jegyében fürdőzik, megidézi a Warlock őserejét, egy tipikusan olyan nóta ez, amelyet a kétlábdob és dallamos gitárok egyvelege vezérel.

Az All For You tulajdonképpen bármely más Doro lemezen kiváló darab lehetne, mondjuk fel is lelhető benne néhány korábbi sláger, a nóta elején meghúzódó gitárral vezérelt intrószerűség, nekem még a Scorpions-t is elhozta néhány másodpercre. A Lean Mean Rock Machine kicsit az All We Are sémáját vette alapul, a szóban forgó nóta azonban egy már jól bevált módszer kevésbé izgalmas formája lett. Az I Will Prevail egészen Judas Priest hatású, személy szerint én nem bántam volna, ha a nótából esetleg egy harmadik duett kerekedett volna ki Rob Halforddal.

A szimfonikus elemekkel kiékelt Fels In Der Brandung filmzeneszerű pillanatokba repíti a hallgatót, ezúttal is kicsit visszatérünk a gyökerekhez, a Warlock Für Immer című slágere ugyanis már kellőképp megmutatta, mennyire jól működik a kémia kétnyelvű dalok kapcsán – Doro pedig töretlenül folytatta ezt a tendenciát, noha akadt példa arra, hogy csakis németül komponált, de még azok a balladák is mély érzelmeket közvetítenek, s egyenesen szívbemarkoló sorokkal üzemelnek.

A gitárok uralta Rise az énekesnő dallamosabb oldalát villantja, tipikusan az a fajta dal, ami beékeli magát a fejedbe, és soha többé nem szabadulsz tőle. Doro nem feltétlenül olyan előadó, aki hajlandó a megújulásra és szerintem ez éppen elegendő ahhoz, hogy tiszteljék és megbecsüljék. Ragaszkodik a már bevált recepthez, töretlenül ötvözi a hard rockot és a klasszikus metált, ezzel megalkotva egy aranyközéputat, közel hatvan évesen pedig még éppúgy megvan benne a lázadás tüze, ami a szunnyadás legapróbb szikráját sem mutatja. A Best In Me újfent Scorpions-t idéz, amely egy könnyed, mégis pokolian erős ballada lett. A lemez legerősebb dala egyértelműen az első kislemezként megjelent Time For Justice, amely nemcsak az énekesnőt, de a teljes brigádod ereje teljében mutatja.

Aztán zárásként ott van Bonnie Tyler hatalmas utat bejárt bombaslágere, a Total Eclipse Of The Heart, amely egy méltóságteljes duett a Judas Priest frontemberével. Maga a nóta kellőképp hű maradt az eredetihez, noha kicsit sem hagyományos úton történt az átdolgozása. Tetszik, hogy a két énekes egyenrangú félként szerepelteti magát, együttesen pedig valami elképesztő kettőst alkotnak. Valójában amióta csak ismerem Dorót és a munkásságát folyamatosan azon filóztam, hogy miért nem dolgozza már fel a Total Eclipse Of The Heart-ot, mert ha nem is kísérteties a hasonlóság Doro és Bonnie Tyler orgánuma között, de azért nagyon érdekelt vajon hogyan szólna a dal Doro előadásában. Előbb-utóbb csak megkaptam, és elégedett vagyok.

Doro talán az egyedüli olyan előadó a metál színterén, akinek már a puszta neve elárulja, hogy mit várhatsz, és hogy mit fogsz kapni, amikor új lemezt hirdet – kiszámítható, de valahogy mégsem. Mostanság egyre több zenekar dönt a kisebb-nagyobb változások mellett, modern elemekkel tarkítják a zenéjüket, ezzel beolvadva a mainstream közegbe. Jó látni, hogy akadnak még olyanok, akik tudják mit jelent a metal, akik szüntelenül ugyanazt az életérzést közvetítik, mint a karrierjük elején, ugyanabban a lázadó szellemiségben, mint ahogyan Doro is teszi. Az énekesnő hangjába és kiállásába teljes mértékben beleivódott a 80-as évek stílusa, ami olyan szintű élvezetet nyújt, amire kevesen képesek.

Dallista:

1. Children of the Dawn
2. Fire in the Sky
3. Living After Midnight
4. All For You
5. Lean Mean Rock Machine
6. I will Prevail
7. Bond Unending
8. Time for Justice
9. Fels in der Brandung
10. Love Breaks Chains
11. Drive Me Wild
12. Rise
13. Best In Me
14. Heavenly Creatures
15. Total Eclipse of the Heart