Lèpoka – Dios Está Borracho (2024)

By: Sarok Bettina 2024. feb 24.

Nem ismerem olyan túl régóta a spanyol Lèpoka munkásságát, talán olyan három – vagy legfeljebb négy – évnek ezelőtt kezdtem ráhangolódni a zenéjükre, habár még így sem sikerült az összes eddigi lemezüket górcső alá kapnom. A minap debütált Dios Está Borracho a csapat ötödik alkotása, tehát mondhatni még bőven van idő bepótolni a kisebb-nagyobb lemaradást, a pályafutásukat illetően.

Az első lemez, amit fullban végigtoltam tőlük az a 2018-as Bibere Vivere volt, majd ezt követte a 2020-as El Baile De Los Caídos; az ezeket megelőző Folkoholic Metal (2014) és a Beersekers (2016) sajnos eddig kimaradt, viszont nem vitás, hogy a megfelelő koronggal röppentek be az életembe. Megmondom őszintén, hogy az El Baile De Los Caídos nem volt akkora hatással rám, mint mondjuk a Bibere Vivere, éppen ezért vegyes érzelmekkel vágtam neki a Dios Está Borracho tartalmának.

Noha időről időre beszámoltunk a premierekről, ezúttal is igyekeztem távol tartani magamat a daloktól, egyetlen előzetest sem hallgattam meg, mivel a lemez így is csupán 32 percet ölel fel a maga tíz dalával, melyek alig lépik át a 3 perces hosszt, így hát kijárt neki az a tisztelet, hogy akkor már a teljes lemez ismeretlen maradjon előttem. Általában az ehhez hasonló esetekben érnek a legnagyobb meglepetések, még ha ódzkodva is állok neki egy-egy lemez szemlélésének.

Mivel még bőven az év elején járunk ezért tényleg csak félve jegyzem meg, hogy az első nagyobb, egyben kellemes meglepetést a Lèpoka szolgáltatta a számomra. A spanyol front ügyeletes buligyárosai konkrétan életük lemezét adták ki, amelyen nincsenek akrobatikus éneklések, sem pedig csicsás kiegészítők, mindössze kipakoltak 10, szüntelenül bulis dalt, amelyek akár a spanyol nyelv ismerete nélkül is garantáltan feldobják bárkinek a kedvét.

A lemezt nyitó, egyben annak címadójaként szolgáló Dios Está Borracho remek alaphangulatot ad a koronghoz, amelyre a crossover megoldások legalább annyira jellemzők, mint a jól bevált folkos ütemek. A Brindo Por Verte például igencsak hangulatos dallamokat szolgáltat, míg a nóta közepébe csodásan beékelték a La Llorona című művet, amely a kisfilmmel kiegészülve valami káprázatos élményt nyújt.

Már az első másodpercekben ismerősen hatott számomra a Dónde Vas, az is egyből megvolt, hogy egy Paddy And The Rats-dalt véltem felfedezni általa, az azonban egy röpke keresgélés után tudatosult bennem, hogy a Join The Riot köszön vissza némiképp spanyolosítva, noha egyáltalán nincs jele annak, hogy a két nótának komolyabb köze lenne egymáshoz. A Las Calles komolyabb erőbedobást produkál magából, a gitárokat rendesen feltekerték, miközben a folkos alapok azokat az időket idézték fel bennem, amikor kezdtem rászokni a Korpiklaani zenéjére, ami viszonylag rövidéletű művelet volt.

Egyéb kollaborációk is helyet kaptak az újdonságon, ilyen többek között a La Nit Es Nostra, amelyben annak a La Pegatinának az egyik énekese szerepel, akik három évvel ezelőtt a Tu Madre Es Una Cabra című Mägo de Oz-dalban is vendégeskedtek, igen meghatározóan. És ha már a Mägo de Oz-nál tartunk, akkor érdemes szót ejteni a Contando Al Andar című nótáról, amelyben a spanyol óriás egykori torka, José Andrëa teszi tiszteletét, szokásához hűen, igen kimagaslóan. Nos, szinte elképzelhetetlen, hogy ennyi véletlen összegyűlhet egy lemezen, azonban az El Dorado dallamai ismételten ismerős vizekre eveznek, ha egészen pontos akarok lenni, akkor ismét a Mägo de Oz-nál kötünk ki, méghozzá a La Cantata Del Diablo című dalnál, ettől függetlenül viszont egészen hangulatos és fülbemászó tétel lett.

Bevallom, a srácok rendesen kedvet adtak ahhoz, hogy bepótoljam az eddig kimaradt lemezeiket, de hogy erre mégis mikor fog majd sor kerülni, ez egyelőre még számomra is egy megoldatlan rejtély; merthogy olyannyira magával ragadja az embert a Dios Está Borracho, hogy igencsak nehéz menet csatornát váltani. A zenekar most ténylegesen a műfaj ügyeletes helytartója lett, ez kétségtelen, és bár voltak fennakadások az előző lemezeken, a mostani albumjukkal olyan szinten betaláltak, hogy ha 10-szer pörög le egymás után, akkor is csak jobban beleszeret az ember. Soha rosszabb folytatást!

Dallista:

01. Dios está borracho
02. Brindo por verte
03. Dónde Vas
04. Antes del amanecer
05. A las calles
06. La nit és nostra
07. Contando al andar
08. Un año más
09. El dorado
10. La misma habitación