Március 1-én került boltokba a spanyol Opera Magna új lemeze, amely sorban a zenekar negyedik alkotása lett. Noha a banda csupán a negyedik korongját dobta piacra, munkásságuk közel 30 éve tart. A formáció egyébként a szimfonikus-power metal klasszikus formáját tolja, amit olykor folk metal elemekkel spékelnek meg, ezzel is egyfajta színt öntve az igencsak hangulatos zenéjükbe.
Csakúgy, mint a fehér holló, úgy az is ritkaságnak számít, hogy egy spanyol zenekar szívesen nyúl angol szövegekhez; hiszen magának a spanyolnak van egyfajta varázsereje, az ember sokszor nem is igazán érdekli, hogy miről szól a szöveg, amely olyan briliáns dallamok közé van szorítva, hogy bárkit képes magához édesgetni. Az Opera Magna legutóbbi lemeze tehát angol nyelven jelent meg, míg az előző kettő a csapat anyanyelvét hivatott népszerűsíteni. Látszik, hogy előszeretettel kísérleteznek, illetve változtatnak ott, ahol jól esik, hiszen a sokszínűség és a játékosság ugyanúgy mérvadó tud lenni, mint mondjuk a stílusok közti ingázás.
A banda újdonsága számomra felért egy kellemes meglepetéssel, merthogy ez az év is igen erősen nyitott albumok terén, egyelőre pedig úgy áll a helyzet, hogy pontosan azok a lemezek lettek az igazán favoritok, amelyek kapcsán nem tápláltam túlzottan nagy reményeket – aztán valahogy mégiscsak sikerült meglepődnöm. A Heroica tartalma nem rövid, de ideális. Hangzásban kicsit olyan, mintha a Kamelot és a Rhapsody szerelemgyereke lenne, amibe még pluszban belefecskendezték a spanyol folk metal megmásíthatatlan DNS-ét, ezzel pedig egy olyan egyedülálló elixír született, amely a kreativitás végtelen tengeréből szórja magjait, a végeredmény pedig több, mint virágzó.
A lemez gyors, és leginkább középtempós dalokkal operál, azonban azt mindenképp érdemes már az elején letisztázni, hogy a fel-felbukkanó balladák nálam most kifejezetten nem jöttek be. Na persze a pörgősebb dalokat sem úgy kell elképzelni, mintha szélnek eresztettek volna egy ezer létszámú ménest, viszont tény, hogy sokkal komfortosabbak azok a dalok, amelyeken nem akar bealudni a hallgató.
Az intro/outro-kérdés számomra egy érthetetlen dolog, olyan, mint egy kiegészítő, ami olykor egy túlzottan erőltetett dolog, míg bizonyos esetekben remekül felvezeti egy-egy lemez tematikáját. Ez utóbbi történt most a Heroica során, az Obertura 1895 címet viselő bevezető ugyanis egyszerre eleveníti meg a rockoperák hangulatát és a filmzenével átszőtt darabokat, miközben a gitárok bevonása elképesztő elánnal ruházza fel, az egyébként közel háromperces művet. A rendes dalként nyitó El Momento Y La Eternidad tökéletesen alátámasztja a fentebb elhangzottakat, miszerint a Kamelot-Rhapsody-féle crossover elevenedik meg a dalban, míg a zenekart nemhogy ereje teljében mutatja, de egyenesen pályafutásának csúcsán. A folytatás is legalább hasonlóan vehemens, több tetőpontot érintve.
A Volver kelta dallami kisebb mesevilágot idéznek, olyan mintha egy Disney-mese kellős közepébe csöppentünk volna. A lemez egyik legkiemelkedőbb darabja a La Muerte De Un Poeta, amely már-már húzódala a lemeznek, míg a címadó Heroica a hullámzó taktusai mellett, a szimfonikus metal legpazarabb alkotása, amihez mostanában szerencséje lehet a műfaj hűséges bázisának. Az epikus utazás persze itt még korántsem ért véget, ugyanis a Historia méltóságteljesen folytatja ezt az igazán kiváló tendenciát. Maga a dal egyébként már elsőre is a Nightwish-re emlékeztetett, annak is a mostani érájára, ugyanis a finn zenekar simán felhazudhatná a legutóbbi két lemezére ezt a slágert.
A Disney-mesék antihőseinek szemszögéből robban az ember arcába a Hannibal Ad Portas, amely ezúttal is bebizonyítja, hogy a spanyol zenekar most valóban a legkiforrottabb lemezét pakolta a fanok és úgy alapvetően a publikum elé. A remek gitárszólók mellett továbbra is a szimfonikus-power metal legcsiszoltabb darabját tisztelhetjük a Heroica képében, amelynek néhány nóta kivételével óriási mágiája van.
A balladák most nagyon nem kellettek volna erre a lemezre, mivel a dalok többsége például remekül kivitelezett, addiktív hatást generáló nóták, amelyek kapcsán egyébként egy kifogástalan lemezről beszélünk. Ha nem lenne mondjuk altató és egyéb lassú tétel, akkor már én sem aggatnám a körmömet, merthogy nem lenne miértje, így azonban sajnos még a legnagyobb tisztelettel sem lehetek elfogult, habár szó mi szó, a spanyolok ezt most nagyon eltalálták.
Dallista:
1. Obertura 1895
2. El Momento Y La Eternidad
3. Volver
4. La Muerte De Un Poeta
5. Aquello Que Importa
6. Heroica
7. Historia
8. La Mitad Del Cielo
9. Hannibal Ad Portas
10. Que El Amor, La Vida Y La Muerte Así Te Encuentren
11. Si Este Mundo Ya No Es Nuestro
Album: Heroica
Előadó: Opera Magna
Kiadó: On Fire Records
Megjelenés: 2024. 03. 01.
Értékelés: 9/10
