Július 5-én jelenik meg a Visions Of Atlantis vadonatúj nagylemeze, amely a Pirates II – Armada elnevezést kapta. Ahogyan azt a cím is tükrözi, a kiadvány a zenekar nagy sikerű 2022-es Pirates című lemezének a folytatása, amely bár tudatos döntés volt részükről, eleinte még ők sem voltak tisztában azzal, hogy a készülő korong ott folytatja majd, ahol az előző abbahagyta.
A formáció francia énekesnőjét most a Metal Remain Backstage kapta mikrofonvégre, Clémentine Delauney pedig egyáltalán nem volt szűkmarkú az információkkal. Első körben természetesen arról mesélt, hogy volt-e rajtuk bármiféle nyomás a Pirates sikerét követően.
„Ez vicces, mivel sokan teszik fel mostanában ezt a kérdést, hogy »nem volt nagy a nyomás, hogy legalább olyan jó lemezt készítsetek, mint amilyen az előző volt, vagy még annál is jobbat?« Én úgy gondolom, hogy ha nyomás alá helyeznénk magunkat dalszerzés közben, abból nem születnének értékes, valós dolgok, és mi sem lennénk elégedettek a végeredménnyel. Egyébként is, lehetetlenség kétszer megírni ugyanazt a dalt, nem is lenne értelme ismételnünk magunkat.” – reflektál.
Az énekesnő arra is kitért, hogyan találta meg új hangzását a zenekar a kalózuniverzumban.
„Meek egy zseni, folyton a zenén jár az esze. Ha őszinte akarok lenni, amikor megjelent a Pirates I, már kezdte is írni a Pirates II-t, bár akkor még mi magunk sem sejtettük, hogy végül Pirates II lesz a lemez címe. Azonnal új dalokon kezdett dolgozni, hiszen ez a hivatása, folyton dalokat ír, mindenre az a szabálya, hogy ha minél többet csinálsz valamit, annál jobb leszel benne, és igaza van. Immár 25 éve ír dalokat a másik bandájával, és nem mintha kezdőnek számítana, de most, a Visions Of Atlantisszal lelte meg a saját útját a kalózuniverzumban, amit az első pillanattól fogva imád. A dalszerzés nála egy folyamatos dolog, most is láttam az asztalán egy dalcímekkel teli mappát, amit Pirates-nek hívnak.” – vallja, hozzátéve, hogy:
„A hely, ahonnan a dalok jönnek Meek örömteljes önmegvalósító játéka, a dalokat első sorban magának írja, igen, nekem is és a bandának, is, hiszen együtt finomítjuk őket, viszont olyan zenét ír, ami kikívánkozik belőle, mindenféle nyomás nélkül, pontosan ezért nem vállalná magára, hogy másoknak írjon dalt, mivel ő azt írja le, amit érez. Amikor elkezdtünk dalokat írni a Pirates-höz, olyan dalokat írtunk, amiket szeretünk, ezért a legjobbat akartuk kihozni belőlük, egyébként sokkal több dalt megírtunk, mint amennyi felkerült a lemezre, és ez volt a kulcs a Pirates II-höz, mivel tisztában voltunk azzal, hogy milyen dalokat írtunk az első felvonáskor.” – egészíti ki.
Az énekesnő azt is elmagyarázta, hogy mi a különbség a Pirates és Pirates II – Armada között.
„Tudtuk, hogy szükségünk lesz balladákra, ahogyan azt is, hogy súlyosabb dalok is kellenek, fel akartuk fedezni a banda súlyosabb oldalát, ezért az Armada egy sokkal sötétebb és súlyosabb lemez lett, mint a Pirates. Flörtölni akartunk különböző dolgokkal, elmentünk egy közös kirándulásra, majd, amikor visszatértünk mindenhová keleties cuccokat akartunk beékelni, mivel az élet is képes inspirációt nyújtani. Nem volt rajtunk nyomás, hogy ezúttal jobban kellene dolgoznunk, egyáltalán nem erről van szó, emberek vagyunk, olyan dolgokat kell tennünk, amiben örömöt lelünk, olyan zenét akarunk írni, amit szeretünk, és jelen pillanatban mi nagyon is szeretjük ezeket a dalokat, ezek a dolgok együtt formálódnak, és ez a legfontosabb. Aztán elkezdjük a közös munkát a producerrel, felmérjük a dalok tematikáját, majd jöhetnek a szövegek. Amikor 16 dalunk van, de abból csak 10 vagy 12 kell a lemezre, leülünk és alaposan megfontoljuk, hogy melyik kerül fel a lemezre. Itt már képes vagy arra, hogy egyensúlyba hozd a dolgokat, mert a legvégén úgyis azt választod, amely összességében a legjobban működik.” – fogalmaz.
Köztudott, hogy a dalok szövegét maga az énekesnő jegyzi, aki most elmesélte, hogy mely nóták állnak legközelebb a szívéhez.
„Minden dal a személyes utazásomat tükrözi, hogy emberi lényként, hogyan kezeljem a saját küldetéseimet, a szenvedéseimet, a kétségeimet, a saját sötétségemben. Ilyen szempontból a The Dead Of The Sea és az Underwater áll a legközelebb hozzám, ugyanakkor a Magic Of The Night is egy olyan dal, amit szívesen énekelek magamban, mert ez egy baráti jótanács ahhoz, miként indulj el a saját igazságod megtalálása felé vezető úton. Érzelmileg tehát a The Dead Of The Sea és az Underwater áll közel hozzám, de nem akarom lespoilerezni őket, azt szeretném, ha mindenki maga találna rá a saját igazára.” – osztja meg gondolatmenetét.
A zenekar eddig két kislemezes dalt publikált az Armada és a Monsters keretein belül, amelyekhez kisfilmet is forgattak. Clémentine most megosztott néhány érdekességet a forgatásokról, egyúttal kiderült, hogy nemcsupán kiváló dalszerző-énekesnő, hanem páratlan forgatókönyvíró is.
„Ez két különböző világ, különböző megközelítéssel. Az Armadához szinte mindent zöld háttérrel forgattunk, aztán CGI-jal lett megoldva. Jól tudom, hiszen én írtam, ugyanis a klipek forgatókönyvét is én írom, plusz én állok a legközelebb a dalok jelentéséhez, mivel azokat is én szerzem. Úgy voltam vele, hogy ha az Armadából kislemez lesz, nem érdekel, hogyan, de kalózhajókat akarok! Csatahajókat akartam, és amikor a szerb srácok megcsinálták a CGI-t, elégedett voltam. Nem számít, hogy ez nem Hollywood, az agyad képes megérteni, hogy ez így is jól néz ki. Szórakoztató volt úgy tenni, mintha tényleg rajta lennék azon a hajón.” – meséli örvendetesen.
„Mindig is imádtam színészkedni, ezért szeretek olyan környezetet teremteni, amit megtudnak valósítani. A Monsters-t Svájcban vettük fel egy stúdióban, habár, itt már a szabadban is rögzítettünk jeleneteket, a legtöbbet azonban stúdióban, a VG Picturesszel, akik a Powerwolf klipjeit is készítik. Csodálatosak, ez volt az első alkalom, amikor velük dolgoztunk, azonnal értették, mire gondolunk, egy hullámhosszon voltunk.” – folytatja.
„Fantasztikus élmény volt első nap abban a kastélyban forgatni, majd másnap a stúdióban szórakozni a díszletek között, ahol kedvemre improvizálhatok. Folyton olyan testhelyzetben kell lennem, amit a forgatókönyvben leírtam. »Ó, most melankolikusnak kell lennem, de hogyan tudnám ezt eljátszani? « Úgy éreztem, hogy egy csomó időm van arra, hogy bármit elpróbáljak. Egyszer csak a rendező betett egy, a hangulathoz igazodó, még kísérleti fázisban lévő filmzenét, ami olyannyira inspiráló volt, hogy elkezdtem rá táncolni, ami nem is volt a terv része, tehát teljesen megfeledkeztem a forgatókönyvről.” – tette hozzá.
Na de mi a helyzet a lemez borítójával?
„Ez amolyan szimbólum, hogy miként tekintesz az utazásod következő lépésre, akkor is, ha az épp félelmetesnek hat, mivel a halál mindig ott ólálkodik valahol. A halál jelentheti az élet végét, de annak változását is. Kicsit olyan, mint amikor felnősz, és hagynod kell meghalni az előző lényedet, ami ijesztő kicsit, ugyanakkor rendkívül pozitív. Éppen ezért a borítón lévő karakter is hevesen, karddal a kezében néz szembe azzal, ami felé közeleg. Az ötletet az adta, hogy bármi is kerüljön az utadba, rá fogsz lelni a saját erődre, hogy szembenézz vele, és hogy bármi áron erős maradj.” – újságolta befejezésül.
