Érdekes kombináció született a Scarlet Records bázisán, a Cainites ugyanis egy újdonsült formáció, míg a projektet alkotó zenészek már több ízben is megmutatták magukat, és a művészi vénáikat a nagyközönség előtt. A vámpírszerzetesek által alkotott kompánia első lemezével is megörvendeztette a nagyérdeműt, amely a háttérsztorival egyetemben igencsak érdekes fúziókat mutat be.

A kétszemélyes projekt egyébként dallamos death metált játszik, amelyre belátásuk szerint nemcsak a skandináv, hanem a brit képviselők is nagy hatással voltak, mindezt pedig némi mediterrán csavarral fűszerezték meg, ezzel tökéletesen megalkotva a saját kis misztikus világukat, amelyet maga a történet is képvisel.

Ami igazán érdekessé teszi a lemezt, az az ének, amely ténylegesen a „Minek nevezzelek?” kategóriát erősíti, merthogy a főpap vokálisan még nem hörgés, de már nem ének féle produkciót villant, így páratlan orgánumával gyakorlatilag sikerül neki egyensúlyban maradni a két fogalom között, úgy, hogy közben egyiket sem lehet 100%-ban ráverni. Van azonban tiszta ének is a lemezen, ami tök felesleges, mivel a vokális kapacitás igencsak gyengécske formáját kapjuk meg, amely ezáltal az egyébként olyan impozánsnak festő nótákat töri derékba, mint amilyen a Vampire God.

A Revenant hordoz magában klasszikus jegyeket, dallamos death metal-esszenciát, azonban arra is ügyeltek, hogy minden dalban más-más atmoszférát teremtsenek. A Theotokos például olyan kísérteties billentyűszólóval indít, mint ami a horrorfilmekben a halál hírnökének szerepében tetszeleg, s tartva magukat a megkezdett alapokhoz, a teljes nóta a legmélyebb sötétségbe kalauzolja a hallgatókat.

A lemez egyes szegmensei sokkal inkább a heavy- vagy a power metal mezsgyéjére téved, amit olykor hátborzongató hatásokat imitáló billentyűbetétekkel spékelnek meg, fenntartva a dallamos death metal feelinget, vagy sokkal inkább annak látszatát – példának okáért, ilyen többek között a Forgive Our Sins is.

A Revenant nem feltétlenül a legötletgazdagabb alkotás, ami idén szembe szaladt velem, a duó gyakorlatilag ugyanazokat az alapokat küldi le az ember torkán, mindössze tempóváltások és különféle effektusok füzérében. Egy idő után elveszik az érdeklődés a lemez iránt, amely az ismétlődő elemek hatására sokkal inkább a háttérzaj fogalmával ér fel, és már a történet kimenetele sem tartogat magában annyi potenciált, mint a lábjegyzet, amely valóban izgalmasnak hat, a dalok útján azonban már kevésbé jön át a mondanivaló.

Ahogyan a címe is sugallani próbálja, a Redemption amolyan megváltásként igyekszik lezárni a lemezt, amely által gyakorlatilag a leg visszafogottabb nótával találhatjuk szemben magunkat, melynek során kissé háttérbe szorul a hörgésének, előtérbe kerül viszont a tiszta ének, amihez elvétve ugyan, de volt már szerencsénk néhány dalban, a végére azonban sikerül egy cseppet meggyőzőbben, avagy „eladhatóbb” formában produkálni azt a vokális teljesítményt, amelynek esetleges hiányától abszolút nem lenne szegényebb a hanghordozó.

Ha van valami, amit nem tudok lenyelni a metalon belül, az a doom metal, és az olyan dalok, amelyek erősen doomos töltelékkel bírnak. Egyes dalok túlságosan is tele lettek pumpálva doomos hatással, aminek köze sincs a horror-cuccokhoz, mégis annak titulálják őket, ebből következik, hogy a lemez fele nemhogy a kedvencem nem lesz, de tudom, hogy a legrosszabb esetben is egy életre elkerülöm majd, mivel falramászok az olyan daloktól, amelyek hallatán legszívesebben puszta kézzel csupálnám ki az ereimet a helyükről.

Amennyiben a zenészek egy hosszútávú projektnek szánják a Cainites működését, nem ártana lefektetniük bizonyos alapokat; mégpedig, hogy a változatosság egy olyan eszköz, amit érdemes lenne bevetniük, elkerülve, hogy a következő hanghordozó ne legyen tele önismétlő alkatrészekkel, mert egy idő után a biztos pont is zavaró tényezővé válik, tehát nem lesz ember a talpán, aki elviselné a tölteléknek ható dalokat. A koncepció önmagában nem rossz, a dalok azonban már hagynak kívánni valót maguk után. A következő próbálkozásuk lehetne inkább egy egész estét film, vagy sokkal inkább egy könyv, azzal talán nagyobb sikereik lehetnének.

Dallista:

1 Darkness Awaits
2 Theotokos
3 Vampire God
4 God's Wrath
5 We Lost Our Sanctity
6 Forgive Our Sins
7 Cainites
8 Embrace
9 Forsaken
10 Redemption

Album: Revenant

Előadó: Cainites

Kiadó: Scarlet Records

Megjelenés: 2024.06.21.

Értékelés: 6/10