All For Metal – Gods Of Metal (Year Of The Dragon) (2024)

By: Sarok Bettina 2024. sze 11.

Tavaly robbant be a köztudatba az All For Metal nevezetű formáció a Legends címmel ellátott debütlemez jóvoltából, amely leginkább arról híres, hogy tele van pakolva klisékkel és hangzatos himnuszokkal.

A német-olasz gyökerekkel büszkélkedő formáció semmit sem bízott a véletlenre, így máris hallhatóvá vált második termésük, a Gods Of Metal (Year Of The Dragon). Érdemes megemlíteni, hogy a zenekar óriási sikereket halmozott fel a bemutatkozó lemezük által, amely pontosan amiatt tudott működni, mert semmi olyat nem mutatott, amit ne hallottunk volna korábban, de mégis volt annyi vonzereje, hogy az ember kérdés nélkül bekajálja még a túlságosan is ismerős dallamokat is.

Na most, a srácok természetesen ugyanezt a szellemiséget igyekeztek beültetni az új anyag szerzeményeibe, az eredmény azonban most sokkal inkább a lejtő azon felé mozdította a mérleget, ami vélhetően a zenekar szemszögéből nem volt benne a pakliban. Többször is átverekedtem magam a lemez tartalmán és minden egyes alkalommal én éreztem magam kínosan, a túlzásba vitt heavy metalos sikolyoktól, és a túlzottan giccses dallamoktól, ez azonban semmit sem vesz el a zenekar érdemeiből.

A Cry For Help című intróból nőte ki magát a lemez (egyik) címadója, a Gods Of Metal, amely szinte kiválóan folytatja a banda által lefektetett alapokat, akár még a debütlemezen is el tudnám képzelni a dalt, olyannyira hozza az előd atmoszféráját. A The Way Of The Samurai arénarockos nyitánya egyből a Kissin’ Dynamite valamelyik dalát – a sok közül – juttatta eszembe, tehát maga a lemez sokkal változatosabb, mint elődje.

Sajnos azért akadnak elég langyosvíz hatását keltő, önismétléstől sem mentes tételek, amelyek azonnal kipukkasztják a lelkesedés által generált buborékot. A Burning Witches énekesnőjével felvett Valkyries In The Sky pofátlanul jól sikerült, sőt, valószínűleg, ha csúcspontot kellene kiemelni a lemezen, akkor egészen biztosan ez a dal lenne az egyetlen potenciális jelölt.

A lemez utolsó két dala a Welcome és a Who Wants To Live Forever úgy fut át a hallgatón, mint a gyorsvonat, gyakorlatilag semmit sem hagyva maga után, max egy nagy üres teret, amit kínkeserves pillanatok után büszkén zár le a The Journey Will Not End című outro.

Óriási potenciál volt a zenekarban, amikor kiadták tavaly a Legends című albumjukat, amely bár tömve volt a klasszikus heavy metal jól ismert aspektusaival, mégis képes volt bekebelezni a publikumot. Ezzel szemben a Gods Of Metal egy jókora lépés volt hátrafelé, mert bár a cél változatlan maradt, a kivitelezés azonban messze nem a tervek szerint sült el.

A Legends-ben minden megvan, ami a Gods Of Metal-ból hiányzik, utóbbi ugyanis most sokkal kevesebb emblematikus momentummal tudott szolgálni. Egy év távlatából simán le tudnám darálni az előző lemez nótáit, olyannyira jól sikerültek, míg a mostani lemezről jó, ha kettőt megtudtam jegyezni. Túlságosan elkapkodottnak érzem a Gods Of Metal születését, néhány dal vélhetően még az előző lemez munkafolyamata során készülhetett el, ezért annak rendje és módja szerint hozza a himnuszos szellemiséget, míg a többi nóta valahogy se füle-se farka-módra kupálódott ki.

Dallista:

1. Cry For Help
2. Gods Of Metal
3. Year Of The Dragon
4. The Way Of The Samurai
5. Temple Of Silence
6. When Monsters Roar
7. Path Of The Brave
8. Like Thor And Loki
9. Valkyries In The Sky
10. Welcome
11. Who Wants To Live Forever
12. The Journey Will Not End