Július 26-án jelent meg a Powerwolf vadonatúj, sorban kilencedik nagylemeze, amely a Wake Up The Wicked címet kapta (kritika ITT). A formáció kapott hideget-meleget a korong kapcsán, amelyen ismételten izgalmas történetek kerültek megzenésítésre, a körítés azonban többször hallható vált már a banda táján.
Kétségtelen, hogy a zenekar tagjai méltán büszkék munkásságukra, amely egyébként idén kerek évfordulót ünnepel, a Powerwolf ugyanis 20 éve aktív a zenei életben. A zenekar alfáját, Matthew Greywolfot most többek között az elmúlt húsz évről faggatták, legalábbis arról, hogy maga a zenekar érzi-e a húsz év súlyát?
„Olyan érzés, mintha nem is 20 év telt volna el, hanem csupán öt. Rendkívül mozgalmas húsz év áll mögöttünk, hiszen folyton a következő projektre fókuszáltunk. Sosem néztünk vissza, és amikor az emberek azt mondják, hogy már húsz éve létezünk, mi viccesen úgy reagálunk, hogy: »bizonyára csak viccelsz«. De kétségtelen, hogy eltelt 20 kibaszott év, és mi mindvégig elfoglaltak voltunk, akkor is, ha a »Wake Up The Wicked« mindössze a kilencedik lemezünk.” – vallja a zenész.
Albumról albumra nehezebb dolga van a farkasoknak, a legutóbbi lemezük (Call Of The Wild) ugyanis merőben eltért az azt megelőzőtől (The Sacrament Of Sin), ahogyan a mostani sem feltétlenül hozható egy kalap alá a Powerwolf korábbi munkáival. De mit gondol maga a mester, milyen irányt követ a Wake Up The Wicked?
„Közvetlenebb és természetesebb, mint az előző lemezink, különösen, ha a legutóbbit, a »Call Of The Wild-ot« nézzük, amely egy bombasztikus lemez, sok szimfonikus elemmel. Ezúttal viszont szerettük volna, ha az alapok beszélnek. A legelső dal, amit megírtunk, az a lemeznyitó »Bless 'Em With The Blade« volt. Ez egy nagyon egyszerű és gyors metaldal, amelynek nincs szüksége semmiféle kiegészítőre. Valójában ez egyike azoknak a daloknak, amelyeket olyannyira élveztünk az írás során, hogy irányt mutatott a többi dal megírásához.” – fogalmaz.
A zenekar mostanában sokat kísérletezik a szimfonikusabb, folkos/kelta elemekkel, habár tény, hogy igyekeznek tartani magukat ahhoz, hogy egy heavy metal bandához méltón szóljanak a gitárok. Greywolf elmondása szerint, a zenekar most kiváló egyensúlyra lelt a két terület összevonását illetően.
„Üdítő volt, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem kedvelem azokat a lemezeket, amelyeken több a szimfonikus elem. Mindezek ellenére, a »Wake Up The Wicked«-en minden hozzávaló megtalálható, beleértve Falk Maria részeit is, amelyek sokkal dinamikusabb formát öltöttek.” – meséli, hozzátéve, hogy:
„Amikor a zenekar beszél, hadd beszéljen a zenekar, amikor a szimfonikus elemek, akkor azok legyen a középpontban, ezzel kerülöd, hogy mindent egyszerre felhalmozz. Ez könnyen megtörténhet, amikor ilyen típusú összetevőkkel dolgozol. A »Wake Up The Wicked«-ben sikerült megtalálnunk a megfelelő egyensúlyt. Ez dinamikusabbá és nyersebbé teszi az albumot.” – vallja.
„Falk Maria szeret a színpadon szaladgálni, az élő show-kon. Szinte könyörög, az olyan passzusokért, amelyekben nem szerepel orgona. Ilyenkor van ideje a színpad elé szaladni és buzdítani a közönséget. Ő határozottan olyan billentyűs, aki nem szeret túl elfoglalt lenni, nem is próbál több elemet belevinni a dalokba. Természetesen ennek semmi köze az egohoz, mindössze úgy gondolja, hogy annyit adjunk a dalnak, amennyit az megkövetel.” – fűzte hozzá.
