Korábban már találkozhattatok azon cikksorozatunkkal, melyben olyan metálzenei előadókkal foglalkoztunk, akik kollégáik nótáit gondolták újra, majd egyéb módon meg is osztották a végeredményt, ami hol jobb, hol kevésbé tetszőleges változatban tündökölt. Amolyan vérfrissítés gyanánt most újfent górcső alá kapjuk a témát és bizton állítjuk nem fogsz csalódni összeállításunkban. Immár a harmadik részben vittünk egy kis csavart a dologba, ugyanis ezúttal kizárólag olyan csapatok felé szőttük ki a hálónk, melyeknek női (is) frontembere van. Tarts velünk!

1. Nightwish – Over The Hills And Far Away (Gary Moore)

Vannak olyanok, akik a mai napig Nightwish-klasszikusként bélyegzik az Over The Hills And Far Away-t, holott a nóta eredeti valójában Gary Moore munkásságát tükrözi. A méltán népszerű sláger a zenész 1987-es debütálású Wild Frontier című lemezén került elhelyezésre, azóta pedig több formáját is hallhattuk, hiszen az évek során többen is feldolgozták.

A finn banda 2001 júniusában dobta piacra az Over The Hills And Far Away című középlemezét, amin a címadó tétel mellett helyet kapott két vadonatúj dal, egy korábbi tételük újra gondolása, illetve néhány koncert felvétel is. A nóta hatalmas sikert hozott a Nightwish konyhájára, olyannyira, hogy a tétel a későbbiekben elmaradhatatlan darabja lett a fellépéseknek. A dalhoz klipet is forgattak Tarja Turunenék, vendégként pedig a Sonata Arctica teljes legénysége tette tiszteletét a kórusban.

Az sem vitatható, hogy az eredeti előadó mellett a Nightwish tette újfent népszerűvé dalt, hiszen szimfonikus metálbanda révén a szimfonikus elemeket részesítették előnyben, míg az eredeti a lágyabb, folkosabb hangzással dominál.

2. Lacuna Coil – Enjoy The Silence (Depeche Mode)

A Cristina Scabbia vezette olasz csapat 2006-ban kapta górcső alá a Depeche Mode-klasszikusát, ami a fent említett nótához hasonlóan több ízben is keverőpult alá került, hiszen számos előadó gondolta már újra. Az olaszok a Karmacode című lemezükre pakolták fel, és nem is hibáztak akkorát, hiszen jobbára ez a dal röpítette őket a csillagokba – már ami a népszerűséget és a plusz fanokat illeti.

A több, mint harmincéves nóta hamar a Lacuna Coil alapköve lett, hiszen nem múlhat el koncert anélkül, hogy ne csendülne fel az Enjoy The Silence. Tekintve, hogy a mikrofonon eleve Cristina és Andrea Ferro osztozik, végül ez adott a tételnek amolyan pluszt, hiszen sokkal erőteljesebben hat – na de azért tessék az eredetit is nagy becsben tartani!

3. After Forever/Floor Jansen– Alone (Heart)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Floor Jansen, aki feldolgozta az Alone című slágert. A Heart 1987-ben publikálta a nótát, ami a későbbiekben Floor Jansen védjegye lett. Az énekesnő első ízben az After Forever keretein belül szerette előadni a tételt, ami egy válogatáslemez darabjaként is helyet kapott, ám főszerepben inkább a fellépéseken tündökölt.

A holland vokalista minden bizonnyal ezzel a dallal nyűgözte le a fanok nagy részét, hiszen elképesztő hangokat villant a tételben, amit tavaly újragondolt, és immár önálló előadóként fel is pattintotta YouTube-csatornájára – nem kis sikerrel. Az eredetivel ellentétben az After Forever – majd később maga az énekesnő is – balladaként, egy szál zongorával tálalja a tételt, ami valósággal új életre kel ezáltal.

4. KHY – Left Outside Alone (Anastacia)

A soron következő tétel nem kifejezetten kapcsolódik a rock és a metál világához (sokkal inkább pop-rock), viszont mindenképp említést érdemel, hiszen egy olyan nótáról van szó, amibe szinte bárhol bele lehet botlani, a nagyérdemű pedig rendre ismeri is. Az igen karakteres hangú Anastacia 2004-ben dobta piacra kislemezként a Left Outside Alone című slágert, ami dobott is egy nagyot a karrierjén.

Patricia Tapia tíz évvel később, 2014-ben gondolta újra zenekarával a tételt, amit Génesis című lemezükre pakoltak fel, a dalt pedig rendesen megszórták egy jóadag modern metálos alappal, a spanyol énekesnő olykor igazán rekedtes hangszíne pedig egyenesen csodákat művel a szöveggel.

5. Doro – Breaking The Law (Judas Priest)

Hát ki ne emlékezne a Judas Priest 1980-ban debütált, nagylemezére (naná, hogy a British Steelről beszélünk), melynek nyitódala pont a Breaking The Law. Nos, a nóta a megjelenése óta gyakorlatilag boldog-boldogtalan konyhájában megfordult, hogy végeredmény végül milyen tálalást kapott, az tényleg csak a hallgatók ízlésétől függ. Doro Pesch többször előkapta koncertjein a nótát, amit jobbára akusztikus változatban épített a zúzós tétel közé, amolyan lazítás gyanánt.

2006-ban azonban a német legenda kiadta Classic Diamonds című nagylemezét, amin jól ismert szerzeményeit rögzítette újra, a dalokat pedig egytől egyik szimfonikus zenekar kísérte. Ekkor került fel a listára a Breaking The Law is, vendégként pedig a német metálfront koronázatlan királya, Udo Dirkschneider is hallható. A rögzített tétel természetesen hűen megőrizte az énekesnő kezdeményezését, miszerint akusztikus gitár kíséretében szólaljon meg, a nagyzenekar azonban elképesztő kiegészítőként, hatalmas erőbedobással veszi fel a fonalat, megalkotva ezáltal az egyik legkiválóbb feldolgozást, ami ebből a megmásíthatatlan Judas Priest-klasszikusból születhetett.

Cikksorozatunk előző részeit a képekre kattintva érheted el!