2004-et írtak a naptárak, amikor üstökösként robbant be a köztudatba a Nightwish ötödik nagylmeze, a(z) Once. A formáció korábban soha nem zsebelt be akkora sikert és elismerést, amit a(z) Once mágnesként vonzott magával, így nem is olyan meglepő, hogy a lemez máig a zenekar legkiválóbb mérföldköveként van számon tartva.

A kiadvány az első igazi kitérő volt a filmzene felé, amit az olyan dalok mint a Ghost Love Score, a Nemo és a Dark Chest Of Wonders tökéletesen tükröznek, de az sem titok, hogy a banda jelentős összeggel alapozta meg a készületeket, hiszen 100%-ban biztosak voltak abban, hogy az album egészen biztosan nem vall kudarcot, ezért is nem féltek mélyen a zsebükbe nyúlni.

Tuomas Holopainen folyvást új információkkal rukkol elő a banda történelmét illetően, ezúttal arról osztotta meg gondolatait, hogy saját szemszögből, ő a Tarja Turunen által fémjelzett korszakot tartja a legvirágzóbbnak.

„Ez volt a zenekar legjobb korszaka. Jókor voltunk jó helyen. Finnországban a metál szcéna hatalmasat nőtt: Him, The Rasmus, Lordi ezek a csapatok mind népszerűek lettek. Mi is meglovagoltuk ezt a hullámot, hiszen addigra már elkészítettük a legerősebb albumunkat. Sok pénzt költöttünk rá, és emlékszem, hogy nagyon bíztam benne, biztos voltam abban, hogy nem fog kudarcot vallani.” – mesélte.

A folytatásban persze azt is elárulta, hogy bár valóban Tarja volt a zenekar kulcsfigurája, a kipenderítése több álmatlan éjszakát okozott számára...

„A történtek után, az elkövetkezendő hónapok nagyon-nagyon sötétek voltak. A családom és a közeli barátaim mentettek meg a hülyeségektől. (...) Sosem voltam öngyilkos hajlamú, még csak eszembe se jutnak, de tényleg egy nagyon sötét helyen voltam. Életem legrosszabb időszaka volt. Hívhatjuk depressziónak, de semmiképp sem öngyilkosságnak – ezt jobb ha tisztázzuk.”