Fotó: The Voice Of Finland
Tarja háza táján folyton pezsegve zajlik az élet, hiszen a Nightwish alapító-frontasszonya folyton pörög. Ha épp nem turnézik, akkor újdonságokon dolgozik, de olykor a kettőt egyszerre űzi. A méltán népszerű aranytorkú metálénekesnő napjainkban is megállás nélkül dolgozik, hiszen Outlanders nevezetű projektje rövidesen boltokba küldi várva várt lemezét, de az új lemezek és az egyéb kollaborációk mellett, számos televíziós szereplése is van; többek között visszatért a The Voice jellegzetes piros székébe is, ahol ezúttal a hatvan pluszos generációt látja el jótanácsokkal.
Tarja persze immár a színpadra is visszatérhetett, nemrégiben Dél-Amerika-szerte koncertezett, a spanyol nyelven íródott lapok pedig kaptak is az alkalmon és kifaggatták a vokalistát, aki készségesen válaszolt is a feltett kérdésekre. A kérdezz-felelek során többek között arra világított rá ésszerűen, hogy a metál és a komolyzene kapcsolata valójában szorosabb mint azt bárki gondolná.
„Amióta elkezdtem saját dalokat írni, a komolyzene elemeit használom. Például az operaként megírt történetek ugyanolyan drámaiak tudnak lenni mint a legtöbb heavy metal-dal. Wagner illetve Csajkovszkij bombaerős szimfonikus művei a dallamos heavy metálra hasonlítanak.” – ecseteli az énekesnő a Télam riporterének.
Na de mi a helyzet alapvetően a nótákkal és a jelentésükkel?
„Hallgatóként nem szükséges elemezni a zenét, és megismerni az eredetét, mindössze hallgatni kell, akár élvezed, akár nem. De mindennek az alapja a klasszikus zene, hiszen a zenekarok rendre átvették a hatásait.” – fogalmazott, hozzátéve, miszerint elérkezettnek látja az időt arra, hogy többé ne kelljen megmagyaráznia munkássága eredetét.
Az énekesnő persze arra kérdésre is válaszolt, hogy maga a dalszerzés hordoz-e magában bármiféle terápiát?
„Terápiaként hatalmas ereje van. 2018-ban agyvérzésem volt, és azt hittem, hogy sosem fogok felépülni. Az In The Raw című lemezem pedig pontosan erről szól, ezért is a legszemélyesebb munkám. Próbáltam megérteni, mi minden jár a fejemben és a szívemben.” – meséli.
Tekintve, hogy jobbára metálénekesnőként ismeri a közönség, tevékenysége igen széles skálán mozog, hiszen egyaránt hallhatunk tőle elektronikus elemekkel készült lemezt (Outlanders), ugyanakkor klasszikus- és karácsonyilemezekkel egyaránt megtöltötte már a boltok polcait. Tény, hogy az énekesnő bármit is csinál, kifogástalan végeredményt tesz le az asztalra, minden egyes projektjének kulcsa pedig nem más mint a hangja.
„Sosem voltam törzsgyökeres metálos. Az, hogy részese lettem a szintérnek még számomra is meglepő volt. Az egyetemen komolyzenét tanultam, és amikor csatlakoztam a bandámhoz, a sikerek ellenére sem távolodtam el tőle.” – mutat rá az énekesnő immár a Página12 hasábjain arra, hogy a Nightwish népszerűsége sosem volt kihatással a komolyzene iránti érdeklődésére.
„Sosem voltak határaim, és szeretném, ha ezek után sem lennének. A zene színtiszta érzelem, ami betölti a lelkem, folyton ez visz előre. A rajongóim tudják, hogy folyton változok. Tudom, hogy emiatt nem könnyű hallgatni a zenémet, hiszen folyton tanácstalan vagyok. Ugyanakkor fejlődöm, hiszen folyton újdonságok után kutatok. Ez vagyok én.” – tette hozzá.
„A szövegírás számomra a legnehezebb. Amikor befejezem a zenét, akkor kezdem írni a szöveget. A történetnek mélyről kell jönnie, nem tudnék csak úgy felszínes dolgokat csinálni. Nem tudnék olyasmit írni, aminek semmi értelme. Ez egy állandó küzdelem. Sokan álmok nélkül élik az életüket. Anélkül, hogy az álmaiknak élnének. Én azzal dolgozom, amit megéltem. Nekem a zene volt az első szerelmem. Szerencsém volt, viszont sokat dolgoztam. A közönségem támogat, amiért nagyon hálás vagyok.” – tolmácsolta befejezésül.
