Április 21-én jelent meg a spanyol Runa Llena bemutatkozó albuma, ami az Aon elnevezést kapta. A bandát egyébként az a Carlitos (Juan Carlos Marín López) és Frank (Francisco Javier Octavio Alejandro Gómez de la Serna Alvariño) alapította, akik 2020-ban közösen távoztak a Mägo de Oz fedélzetéről.
Tekintve, hogy a banda neve egy 2007-es Mägo de Oz-dalból származik, a fanoknak több sem kellett ahhoz, hogy összerakják a nagy képletet, mely szerint a Mägo-ban töltött hosszú évek kihatással lesznek majd a Runa Llena vonalára is – igaz, meglepődnénk, ha nem így lenne. A folkos elemek természetesen jelen vannak a zenekarban, egyes dalok pedig kifejezetten jól hatnak ebben a stílusban, de azért akadnak olyan szerzemények is melyek sokkal inkább a klasszikusnak vélt szimfonikus metált vagy mondjuk a power metált hordozzák magukban – na de mindent csak sorjában.
A lemez nyitó tétele egy filmzene-szerű intró, az Aon Overture, és ezzel gyakorlatilag mindent elmondtunk, amit tudni érdemes a dalról, szóval ugorhatunk is a következőre. A Keltoi az egyik felvezető tételként debütált néhány hónappal ezelőtt, és már akkor egyértelművé vált, hogy a nóta bizony meghatározó darabja lesz majd, az akkor még teljesen ismeretlen lemeznek. A dalban egyébként az a Fernando Ponce de León működik közre, aki korábban szintén tagja volt a Mägo de Oz-nak, játéka pedig némiképp fel is idézi a fanokban a korai Mägo hangzást.
A Lado Oscuro sokkal inkább szimfonikusabb hangzással operál, de emellett fellelhető még a modern zene jellemvonása, Nacho Ruíz pedig szokásához hűen hatalmasat énekel, a végéhez közeledve pedig egy kellemesen ható hegedűszólót is kapunk. Kicsit hasonló vonalon mozog a soron következő Un Nuevo Comienzo, mely nóta visszamenőleg még 2020-ban került bemutatásra. Zseniálisan működik együttesen a gitár és a hegedű, a fődíjat azonban ezúttal is az énekes, Nacho viszi el, aki eszméletlenül használja ki a hangja hordozta sokszínűséget.
Még mindig csak a lemez negyedénél tartunk, de már most érzékelhető, hogy erre a kiadványra aligha lesz panasz. A Mi Universo szintén megjelent kislemezként korábban, és bár nem az a tipikus „elsőre megfogó” tétel, többszöri hallgatás után már utat vág magának az ember kedvencei közé. A Primera Llamada visszatér a folkos elemekhez, egyetemben azzal, hogy ez az első dal, amiben több banda hatását érzékeltem. A dallam kicsit felidézi a Mägo de Oz-t, de esküszöm, hogy még a Sabatont is. Nacho csatlakozásával az énekes részek egyenesen a Kiske-féle Helloweent hozzák. A Primera Llamada egyértelműen az egyik legkidolgozottabb, legkiforrtabb tétel, még a lelassult, akusztikus rész is kimagasló erőt hordoz magában.
Minden lemez megkíván legalább egy olyan dalt, amiben a hangszerek játszák a főszerepet, ez most a Dagda, El Druida Irlandés lett. A nóta keretein belül ismét a kelta vonal kel életre, köszönhetően a Saurom zenészeinek (Narci Lara és Paco Garrido), akik igencsak kitettek magukért. Vonulhatunk is tovább, nem is akármilyen formában, ugyanis az Inspiración ismét a keményebb riffekkel operál, amelyre több dal útján akadt már példa.
A Mi Momento egy kissé pörgősebb tétel, igazán hangulatos dal, a refrén kicsit a La Cruz de Santiago című Mägo-tételt idézi, a nóta vége felé pedig ismét egy hegedű-gitár-féle szólót, amire több ízben ügyeltek. A Nunca Apagarán Tu Luz kétség kívül az album egyik legérzelmesebb és egyben legőszintébb dala, ugyanis a bántalmazás ellen kíván felszólalni. A dalhoz egyébként kisfilm is készült, ami nem véletlenül nagy sikerre tett szert. A Tu Luz képében egy csodálatos balladát köszönthetünk, egy igen közkedvelt énekessel karöltve, aki nem más mint a zseniális Isra Ramos! Isra és Nacho remekül szólnak együtt, a dal pedig ezáltal egy igazi mestermű, meg sem lepődünk, hiszen azt már megszokhattuk, ha Isra Ramos feltűnik, akkor csakis tökéletes lehet a végeredmény.
Utolsó előtti tételként azt az Océanos de Soledad című slágert hallhatjuk frissített változatban, amit legelőször tettek közzé, miután megalapították a Runa Llenát. Tekintve, hogy hamarosan lezárul ez a fantasztikus lemez, ismét visszatérnek a folkos elemek, és akarva-akaratlanul is, de a verzék között bizony ismét beköszön egy kis darab az egyik jól ismert Mägo de Oz-tételből, méghozzá ezúttal az Astaroth képében, mely tételre a bombaslágerként szuperáló Actos de Fe is kísértetiesen hasonlít, köszönhetően a visszatérő keleties vonalnak, amit oly sokszor alkalmaznak.
A Runa Llena legénysége egytől egyik magas szintű zenészekből áll, akik messze nem ma kezdték pályafutásukat, néhányuk, azonban még sem kapta meg a megérdemelt elismerést, gondoljunk csak a frontemberre, akinél keresve sem találhattak jobbat. Nacho Ruíz rendkívüli hangokat villant a lemezen, gyakorlatilag elviszi a show-t, de persze mi másra figyelne az ember, ha nem arra? Nem voltak nagy elvárásaim a lemezzel kapcsolatban, a meglepetés törvényére hagyatkoztam és bátran mondhatom, hogy egy cseppet sem csalódtam. Több oldalról fűszerezték a dalokat, felteszem, pusztán a véletlen műve, hogy olykor-olykor ismerős dallamok ütik meg a hallgató fülét, ám a Runa Llena szigorúan ügyelt arra, hogy megalkossa a saját hangzását, és belátásom szerin sikerült is hozniuk a kötelezőt.
Az Aon egyike a legsokszínűbb lemezeknek, amit az elmúlt időszakban szerencsém volt hallani, ugyanakkor megmerem kockáztatni, hogy az egyetlen olyan lemez ami őszintén megtudott nyerni, az egyik legkiválóbb bemutatkozó lemez, ami valaha boltokba került.
Album: Aon
Előadó: Runa Llena
Megjelenés: 2022.04.21.
Kiadó: Maldito Records
Értékelés:9.5/10
