Mindig izgalmas kihívás új Amon Amarth-albumot várni, ugyanis kevés olyan csapat evickél hasonló vizeken, ami kivétel nélkül meg tud nyerni magának. Johan Heggék munkáival mindig jóllakott voltam, ám aztán elérkezett az a pont, amikor fintorogva vonogattam a szemöldököm az aktuális album során – nevezetesen ez a legutóbbi, Berserker című lemezük kapcsán történt. Ez volt az a pont, amikor életemben először keményen kritikus voltam a bandával, ezért aztán úgy voltam vele, hátha most egy kicsit jobban elmélyültek az alkotásban és a The Great Heathen Army legalább olyan meghatározó lesz mint mondjuk a Jomsviking, vagy visszafelé haladva a Twilight Of The Thunder God.
Életemben először tényleg a meglepetés erejére hagyatkoztam, éppen ezért a közelébe se mentem az előzetesként megjelent daloknak, még akkor sem, amikor egy-egy rövidhírt körmöltem róluk. Nyilván mindenkinek az első dolga belehallgatni a kiadott nótákba, hogy a kíváncsiságtól fűtve leszűrje az aktuális következtetést, azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen irányba is mozog a már régóta várt újdonság.
Tudatosan változtattam ezen szokásomon, hiszen a lemez mindössze kilenc dalból építkezik, ami bőven belefér a rá kiszabott időbe, kerek egészként pedig mégis izgalmasabb csemegézni, mint a már jól ismert dalokat átugrani. Nem mertem megkockáztatni, hogy átugorjak dalokat, és mivel egyéb elfoglaltságaim is úgy hozták, hogy később ülök neki megismerni a tételeket, így hát teljes izgalomban fogtam neki a hanghordozónak – az izgalom azóta is tart, hiszen immár több alkalommal meghallgattam a kiadványt, számokba nem is érdemes önteni, mivel nem tartottam számon hányadik alkalommal hallgatom újra és újra.
A zenekar kultikus múltra tekint vissza, s pont ezért nem lehetnek tetőtől talpig tökéletesek. Johan Hegg el is árulta egy alkalommal, hogy bizony gondjai voltak a dalszerzéssel, hiszen többször is azon kapta magát, hogy az adott történet már szerepel egy korábbi lemezükön, ezért mindenképp kihasználta a kényszerszünetet és jobban ráfeküdt az alkotási folyamatra – többé-kevésbé sikeres is volt a gondolat.
Az ember nyilván hozzá szokott a füstölő lábdobokhoz, a perzselő riffekhez és a villámokat szóró szólókhoz, amikor szembe találja magát a death metál megnevezéssel, amit aztán olyanokkal színeznek, hogy dallamos és társai, de az alapot mégis a death szócska mozgatja. Az Amon Amarth ezúttal „a kevesebb néha több” séma alapján dolgozott, ennek fényében mindenki talál kedvére való nótát. Amikor először találtam szembe magam a The Great Heathen Army kilencdalos tartalmával, már akkor egyértelművé vált, hogy a Heidrun és a Saxons And Vikings nálam hatalmas kedvenc lesz – ezzel pedig fel is hívnám a figyelmet, hogy a dalok még véletlenül sem sorrendben lesznek megemlítve.
A lemezt nyitó Get In The Ring nem kíván komolyabb monológot, gyakorlatilag minden benne van, ami az Amon Amarth-ra valaha jellemző volt; jó érzés, amikor érzékeltetik a hallgatóval miért is szeretjük a dalaikat. Sokadik hallgatás után sem tudtam eldönteni, hogy a dobok vagy a gitárok mozgatják-e a lábam, de mostanra akár kiegyezhetünk egy tisztességes döntetlenben. Hasonló terepet mozgat a névadó The Great Heathen Army is, vannak komolyabb pillanatai, koncerteken egészen biztosan elmaradhatatlan kiegészítő lesz.
A Heidrun minden tekintetben az Amon Amarth által képviselt, illetve a tőlük elvárt dallamos pezsgést szolgáltatja, a Saxonnal felvett Saxons And Vikings pedig a történetmesélés egy teljesen új oldalát villantja meg. Kicsit ugyanaz a feeling lett úrrá rajtam, amikor a Jomsvikingen közös dalt készítettek Doro Pesch-sel. A Skaguls Rides With Me-vel nehezen kötöttem barátságot, aztán többszöri hallgatás után is azt tudom mondani, hogy csak a refrénje tetszik igazán.
A Dawn Of Norsemen tipikusan az a tétel, amire bátran lehet rázni a fejet, hiszen visz magával a dallam, de ennél többet nem érdemes elvárni tőle, határozottan nem az a tétel amihez többször is visszatérnék. A Find A Way Or Make One szintén felejtős, ehhez max akkor térnék vissza, ha valami csoda folytán lenne instrumentális változata. A lemezt záró The Serpent’s Trail sem elsőre kedveltette meg magát velem, holott van neki egy bizonyos hangulata. A maga hat plusz egy másodperces hosszával a korong egyik leghosszabb tétele lett, ennek fényében pedig fokozatosan veszi fel a lendületet.
Nincs bennem hiányérzet, hiszen a srácok ezúttal is kitettek magukért, a legutóbbi lemezükhöz viszonyítva, bátran mondhatom, hogy elégedett vagyok azzal, amit hallok, azzal amit kaptunk. Nyilván nem lehet elvárni, hogy minden albumon legyen egy Raise Your Horns, egy War Of The Gods, vagy egy Father Of The Wolf, – a felsorolást persze még sorolhatnánk a még ennél is nagyobb slágerekkel – az új dalok idővel biztosan magukba szippantják a hallgatót, az időt pedig érdemes rászánni, veszíteni való amúgy sincs.
Album: The Great Heathen Army
Előadó: Amon Amarth
Megjelenés: 2022.08.05
Értékelés: 8.5/10
