Az eddigi megjelenéseket alapul véve megállapítható, hogy 2023 ez idáig a nem várt  meglepetések éve. Már most olyan lemezekkel találkozhatunk, amelyek minden szempontból óriási élménnyel ruházzák fel a hallgatókat, noha az első benyomás alapján egyértelműen nem vártunk tőlük sokat. A Dark Sarah már a kezdetek óta egy külön világot hozott létre lemezeivel, a központi tematika mindig más, a zene azonban sosem jutott el arra szintre, hogy újat tudjon mutatni.

Ennek tudatában vonakodva fogtam neki a hanghordozó átvizsgálásának, azonban nagyon érdekelt, hogy egy olyan lemez, amelyen Mark Jansen is szerepel vajon milyen nótákkal lett megpakolva, tekintve, hogy már a lemez címe is egyfajta támadást vél szemléltetni. Az egyébként dallamos metált játszó zenekar, közkedvelten fűszerezi muzsikáját filmzenére jellemző alapokkal, noha nem vetik meg a neoklasszikus kiegészítőket sem.

Kellemes meglepetés volt hallgatni a lemezt, ami ezúttal sokkal változatosabb lett elődjeinél, egyúttal felemelő érzés volt hallani, hogy Heidi Parviainen énekesnő is szépen kimozdult a komfortzónájából, maga mögött hagyta az operás éneket, ezúttal ugyanis olyan tartományhoz nyúlt hozzá, amelyről nem is gondoltuk, hogy képes rá, az egész lemezen olyan hangszínben énekel, hogy szinte felismerhetetlen. Végül ez volt az a plusz, ami talán mindig is hiányzott a banda munkásságából, ennek köszönhetően egészen érdekessé váltak a dalok, sugárzik belőlük a frissesség és a változatosság.

A lemez az Intro – Choose Your Weapons című darabbal indul, ami egy filmzeneszerű, vészjósló instrumentális mű, egyértelmű mutatója annak, hogy a lemez egyfajta háború köré épül. Kisvártatva berobban a lemez címadója, a Mark Jansennel felvett Attack Of Orym, ami zeneileg máris egy sokkal kiforrottabb tétel, mint a banda eddigi alkotásai. Egy cseppnyi Battle Beast véltem felfedezni miközben a sokadik alkalommal vettem elő a dalt, de ez semmiképp sem róható fel hibaként, sokkal inkább írható a fejlődés számlájára. Észlelhető továbbá, hogy a Dark Sarah munkássága jó nagy ívet vett a pörgősebb dalok irányába, míg az előző lemezeken jobbára a búskomor alkotások is szerepet kaptak, addigra most egy sokkal lendületesebb lemezt sikerült összepakolni, mindezt úgy, hogy azért sikeresen felismerhetők legyenek a zenekarra jellemző stílusjegyek. Az Invincible nyomán már a Beast In Black-re utaló jeleket is akarva-akaratlanul észrevettem, el is bírt volna a dal egy duettet Yannis Papadopoulosszal amellett, hogy szinte bármelyik BIB-lemezen megérdemelt helye lenne.

A poposabb B.U.R.N kissé rátapos a fékre, a verzék light-osabb tempóban haladnak, a kórusrészeket követő refrén azonban felgyorsul, teszi mindezt tökéletes ritmusban. Az elektronikus elemekkel operáló Warning Sign nekem egyértelműen a lemez egyik lefurcsább dala volt, Heidi hangban kicsit a Liv Kristine- féle Leaves’ Eyes-t hozza, míg összességében a dal elférne az Amberian Dawn manapság készített alkotásain is, olyannyira sugárzik belőle az ABBA-Metal. A Goth Disco az egyik legjátékosabb darabja a korongnak, címéhez mérten nem egy túl félelmetes tétel, noha Halloweenkor egészen biztosan nagy szerepe lehet, még akkor is, ha egy sokkal könnyedebb stílust képvisel.

A Delirium a lemez egyik legpoposabb eleme lett, szószerint dominál az Abba-metál, Kasperi Heikkinen azonban szépen feldobja egy jóféle gitárszólóval. A JP Leppäluoto közreműködésével elkészült Piece Of My Heart arra hívott, hogy visszavegye az irányítást a keményebb riffek és ezzel a metálosabb alapok felett – nem is olyan kis sikerrel, habár a popos kiegészítők jelentős mértékben jelen vannak. Heidi és JP Leppäluoto már az előző lemezeken is megmutatták, hogy a kettősük kivételes kontrasztot alkot, érdemes hát bővíteni a közös dalok számát, éppen ezért meglepő, hogy JP Leppäluoto ezúttal mindössze a háttérénekért felel. A Breaking Free visszatér a keményebb riffek csapatába, egy kicsit olyan feelinget keltve, mint az Anette Olzon-féle Nightwish, vagy mondjuk a The Dark Element. A lemezt záró Hero And Villain a dalcsokor egyetlen olyan dala, amire kertelés nélkül rá lehet vágni, hogy ez nem metál, methogy tényleg nem. A nóta sokkal inkább a modernebb alapokra helyezkedik, a popos, elektronikus hangzás teszi ki minden rését, dallamilag viszont egészen hallgatható.

Az Attack Of Orym érdekes darabja lett a Dark Sarah munkásságának, sokkal színesebb mint az előző lemezek, kicsit sem hagyatkozik a szimfonikus metál alapjaira, inkább a modernebb elemek dominálnak. Egy igen pörgős és nem utolsó sorban energikus lemez, ami azt mutatja, hogy a banda rengeteget fejlődött az évek során. A lemezek köré épült történet szüntelenül magával ragadó, ez is azt bizonyítja, hogy Heidi Parviainen kivételes művészi vénával rendelkezik, nemcsak mint dalszerző, hanem mint író is, hiszen rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy akár íróként is megállja a helyét, amennyiben úgy dönt, hogy a lemezek már kevésnek bizonyulnak történetei elmesélésére.  

Dallista:

01. Intro
02. Attack Of Orym ft. Mark Jansen
03. Invincible
04. B.U.R.N.
05. Warning Sign
06. Goth Disco
07. Delirium ft. Kasperi Heikkinen
08. Piece Of My Heart
09. Breaking Free
10. Hero And A Villain

Album: Attack Of Orym

Előadó: Dark Sarah

Megjelenés: 2023.01.27.

Értékelés: 8/10