1997-ben került boltokba a Nightwish debütáló nagylemeze, ami az Angels Fall First elnevezést kapta. A formáció alkotása azóta is vita tárgyát képezi, hiszen akad olyan, akinek egész egyszerűen felejtős a korong, míg mások úgy tartják: mindenkinek el kell kezdenie valahol.
A Metal Hammer hasábjain korábban már szót ejtett a lemezről a banda alapító-frontasszonya, Tarja Turunen, aki a mai napig büszke a kiadványra, noha elmondása szerint elviselhetetlennek tartja akkori orgánumát, a kiadványt pedig úgy írta le, mintha egy második demo lett volna a Nightwish-nek.
„Ez amolyan második demo volt számunkra. Amikor elkészítettük, még fogalmunk sem volt arról, hogy végül egy teljes lemez kerekedik ki belőle, és hogy lemezszerződést szerzünk általa – minden esetre, nagyon izgalmas volt. Annyira fiatalok voltunk, ma is ha meghallom magam, elképedek... De hé, mindenkinek el kell kezdenie valahol.” – nyilatkozta az énekesnő.
Nos mint kiderült, az énekesnővel tökéletesen egyet ért Tuomas Holopainen, aki többek között nagyon hiányolja azt a gyermeket, aki a dalokat írta, ugyanis közel 26 év elteltével jómaga is meglepődik saját szerzeményein.
„A debütálásunk azért hangzik olyan ártatlanul, mivel demónak készült. Sosem kellett volna megjelennie, de mi elküldtük a kiadónak, ők pedig azt mondták, hogy adjuk ki!” – erősíti meg Tarja álláspontját, miszerint kicsit sem volt tervben, hogy az Angels Fall First lemezszerződést hoz a konyhára.
„Amikor 1996 júliusában megalapítottam a Nightwish-t, a cél az volt, hogy hangulatos, akusztikus zenét csináljak. Mivel nekem is és Emppunak is erősen metálos hátterünk volt, egyértelmű volt, hogy valami keményebbet kell csinálni, de az eredeti terv, ez az akusztikus dolog erősen érződik a lemezen. Senkit sem találtunk, aki énekelne, szóval ástam egy jó nagy gödröt, amibe saját magamat taszítottam.” – kommentálja a duettek kapcsán, ugyanis az, hogy Tarja lesz a Nightwish énekesnője az már a kezdetektől egyértelmű volt, de a férfi énekes szerepét senki sem vállalta, így ez a feladat is Tuomas kezében landolt.
„Évekkel később az Elvenpathot eljátszottuk a Decades-turnén, és Floor becsületére szóljon, de még ma sem értem igazán, hogyan volt képes rezzenéstelen arccal elénekelni a sorokat. Emlékszem a gyermekre, aki voltam, és aki írta ezeket a dalokat, és most nagyon hiányzik az a gyermek, mivel ez az egész Donald kacsáról meg a fantasy-könyvekről szól, a hóemberről, és még egy csomó fantasztikus dologról.” – ecseteli a legnépszerűbb dal kapcsán, noha időközben elfelejtette, hogy az Elvenpath 2001-ig szerves része volt a dallistának, amikor koncerteztek, ugyanakkor 2004-ben is beköszönt a nóta az egyik fellépésen, Tarja pedig egyszer sem kapott röhögőgörcsöt előadás közben, holott ő 1997 óta tudta miről is szól pontosan a dal.
„A Nymphomaniac Fantasia nem a legbüszkébb pillanatom. De mégis megtörtén, mivel adott volt egy fiatal srác, aki, nem is tudom... problémás volt! Romokban hevert a szerelmi élet, vagy valami hasonló. Akkoriban teljesen más idők jártak.” – tért ki az egyik legszőrszálhasogatóbb tételre, amelynek elkészülését ez idáig komoly kérdőjel övezte.
