Doro Pesch a 80-as években robban be a köztudatban, akkoriban pedig a Warlock frontasszonyaként hívta fel magára a rockközösség figyelmét. A német legenda voltaképp a 90-es években kezdte szólóban folytatni a zenélést, habár ő sosem volt híve annak, hogy a saját nevén publikálja lemezeit – függetlenül attól, hogy a Warlock 1989-ben intett búcsút a közönségnek. 

Az énekesnő jelenleg is elfoglalt, hiszen napokon belül boltokba küldi évfordulós DVD-jét, ami korábbi csapatának tiszteletére készült, emellett gőzerőkkel dolgozik következő albumán is, melynek megjelenését a jövő évre ígérte. 

A vokalista most egy érdekes interjúban mesélt arról, hogy bizony nem volt mindig könnyű metálosként helytállni, különös történetei között azonban néhány pozitív megjegyzést is tett.

Karrierem kezdetén, tehát a 80-as években, az emberek tényleg lenézték a metálosokat. Emlékszem, néhányszor elmentünk egy étterembe és nem szolgáltak ki bennünket... valószínűleg megijedtek tőlünk. Most viszont, úgy látom, hogy elfogadják, ha valaki metálos.

– osztotta meg kacagva gondolatait.

Ma már mindenki ismeri ezeket a zenekarok. Mindenki szereti Lemmy és [Ronnie James] Dio zenéjét, és ez klassz. Az elején viszont nagyon nehéz volt. Számomra jó érzés volt kívülállónak lenni. Nem is bánom.

– tette hozzá.

A 90-es években minden nehezebb volt, hiszen a grunge kezdte átvenni a hatalmat, a normál heavy metál és a rock pedig már nem volt annyire érdekelt, hiszen az egész iparág grunge-ot akart. Körülbelül öt-hat lemezt készítettem, amibe szívem-lelkem beleöltem, majd amikor a kiadó elé tártam, ők azt mondták, hogy » ebből nagyszerű kislemez lehet « » ehhez tökéletesen illene egy kisfilm .« » Szerintem nagyszerű lemez lett «. Azonban, amikor megkérdezték, hogy grunge-e és én nemmel válaszoltam, még csak meg sem akarták hallgatni, és közöléték velem, hogy nem tudják népszerűsíteni.

– folytatta.