Az előző összeállításban már sikerült hosszasan taglalnom, hogy lemezek terén 2022 egy bitang erős év volt, és ez most látszik meg leginkább, amikor elő kell huzakodni a top 10-es listával, ami persze sosem épp top 10, mert mindig van még egy csomó lemez, amit sajnálunk, mert nem került fel.
Korábban már pedzegettem, hogy ez egy cseppet más lista lesz, hiszen válogatás-és feldolgozáslemezek is helyet kaptak a maguk kategóriájában, ugyanis ezek is olyan alkotások lettek, melyek mellett nem mehet csak úgy el az ember. Kezdjük is!
Legjobb debütáló album: League Of Distortion
Idén szerencsére volt alkalmam többször is debütalbumba botlani, ehhez viszonyítva érthető, hogy lett közülük biztos favorit is. Anna Brunner csapata már az első kislemez nyomán is azt sugallta, hogy a lemez óriási durranás lesz, na most ez félig meddig így is lett, hiszen amellett, hogy a modern elemek rendre jelen vannak mindenhol, a piszkosul őszinte szövegek mérik a legfőbb csapást az érdeklődőkre, na és azok a gitárok.... egyszerűen mesés.
Kedvenc felfedezés: Mater Larvarum
Mindig üdítő érzés olyan bandával találkozni, amely eddig valamiért nem került fel a radarra, na de minden zenekarhoz kell egy első alkalom, hogy kideríthessük foglalkozunk-e velük vagy sem. A Mater Larvarum című lemezt is vakon, ismeretlenül volt szerencsém hallani, még jó pár hónappal a megjelenése előtt, és be kell valljam tetszett, amit hallottam. Néha, a számunkra még újdonságnak titulált alkotások hozzák a legnagyobb meglepetést.
Kedvenc magyar lemez: Vérkeringő
Igen, hát nekem ilyen is van! Ha valakinek a munkásságáért meg lehet bolondulni, akkor az egészen biztosan Köteles Leander! Az ember még végig sem hallgatja a lemezeit, de már sír a következő után, merthogy ennek az embernek párja nincs a palettán az egyszer biztos! Szerencsére eddig mindig jelen voltak a listáinkon a Leander Kills lemezei, így természetesen idén sem maradhatott le a fénypont. Meg ne kérdezze valaki, hogy melyik dal a kedvencem, mert mindegyiket nagyon-nagyon szeretem.
Kedvenc válogatáslemez: Love And Oz II
Bevallom, elvakult Mägo de Oz-fanként kicsit piszkálta a csőrőm, hogy a számomra szent és sérthetetlen banda nem került fel a 10-es listára, de mivel úgyis újdonsággal jelentkeztek, akkor hát miért ne? Kevés banda tud egyszerre felvidítani és a szívemig hatolni úgy, mint a Mägo, de hát ebben semmi meglepő nincs, hiszen Txus di Fellatio egy született géniusz. Függetlenül attól, hogy a Love And Oz II egy válogatás-balladalemez a már ismert szerzemények tengeréből, jó pár új sláger is helyet kapott a lemezen, melyek a legcsodásabb momentumokat hozzák el a hallgatóknak.
Kedvenc feldolgozáslemeze: Take a Chance – A Tribute To ABBA
Mivel a Feuerschwanz idén sem szeretne felkerülni a listákra, átgondoltam mégis milyen feldolgozáslemezt hallhattam idén, amit akár napi szinten is előszeretettel játszok le. Nem is tartott sokáig, mire realizáltam, hogy az Amberian Dawn ABBA-lemeze lesz a kulcsa mindennek. Akárhonnan is nézzük, az ABBA dalai máig kortalanok, s az, hogy a metálban is visszaköszönnek méltán mutatja, mennyien elismerik a svéd négyes munkásságát.
Kedvenc spanyol lemez: AON
Az egykori Mägo de Oz-tagok által létre hozott spanyol Runa Llena is első lemezével tört a piacra idén, és nem is tették ezt gyengén. Noha a dalokon érezhető a Mägo befolyása, ez mit sem von le abból, hogy a korong ettől függetlenül is sajátos és fantasztikus lett. A dalok messze nem egyformák, hiszen valahol a folkos elemek dominálnak, máshol pedig a heavy-power metal kombó, ami viszi a pálmát.
AKIKNEK MÉG ITT A HELYÜK:
Amon Amarth – The Great Heathen Army
Kicsit sajnáltam, hogy az Amon Amarth új lemeze alig lézeng néhány listán, s noha ez valóban azért történt mert nem lett túl maradandó, azért belátásom szerint nem is lett egy szörnyű lemez. Vannak rajta pompás dalok, de sajnos túlzsúfoltan vannak azok a szerzemények, melyeket vagy már hallottunk egy korábbi dal darabjaként, vagy csak egyszerűen nem találtak be.
Battle Beast – Circus Of Doom
Mivel a legutóbbi lemezükkel több mint elégedetlen voltam, kíváncsian vártam vajon idén sikerül-e megnyerniük Noora Louhimóéknak. Jelentem, sikerült. Pazar lemezt kovácsoltak össze, de sajnos nem ütötte meg azt a mércét, hogy – egy-két dal kivételével – többször is visszatérjek a lemez tartalmához.
Bloodhunter – Knowledge Was The Price
Diva Satanica és a csapata is rendesen kitett magáért idén, ugyanis egy méregerős albumot pakoltak a hallgatók elé. Időhiány miatt még csak kritika sem született az egyébként arcletépő újdonságról (ezúttal is elnézést), e listán azonban méltóképp kiérdemelte a helyét.
