Óriási parádénak vág neki májusban a mágusok legnagyobbika, ugyanis a spanyol formáció idén ünnepli fennállása 35. évfordulóját. A zenekar természetesen szép számmal fog csemegézni rég nem hallott klasszikusaiból, ugyanis az előre beharangozott értesülések szerint olyan dalokkal készülnek, melyek a Zeta-korszakban nem sűrűn hangzottak el.

Értelemszerűen most átvizsgáltuk a potenciális jelölteket, így most magától értetődő, hogy összeállításunkban sajnos ez esetben szóba sem kerülhet, a Fiesta Pagana, a Molinos De Viento, a La Costa Del Silencio, a La Posada De Los Muertos, a Diabolus In Música, az Hasta Que El Cuerpo Aguante, az Astaroth illetve a Desde Mi Cielo, ugyanis ezek kivétel nélkül minden turné gerincét képezik. Tudjuk továbbá, hogy számítani lehet a Satania, a Finisterra, az El Templó Del Adiós, és a Réquiem című slágerek visszatérésére is, így remélve, hogy a hírek igazak, most ezeket sem csempésztük a listára, sokkal inkább olyan dalokra fektettük a hangsúlyt, melyekre biztosan ki van éhezve a közönség.

Vágjunk is bele!

1. Gaia (Gaia – 2003)

Messzemenőleg az egyik legsikeresebb mű, amit az asztalra pakoltak az a Gaia-trilógia. Semmihez sem fogható mestermű lett a három lemez, melynek minden egyes darabkája magával ragadja a hallgatót. Idén persze nemcsak azt ünnepelhetik a srácok, hogy immár 35 éve csücsülnek a trónon, hanem azt is, hogy a szóban forgó trilógia első fejezete idén lett 20 éves! Bizony, az idő rohan, a dalok azonban egy fikarcnyit sem koptak mesés mivoltukból, ennek értelmében, érdemes lenne a Gaia-t visszapakolni a reflektorfénybe!

2. La Cantata Del Diablo (Gaia II: La Voz Dormida – 2005)

Maradva a Gaia vonalán, a legmonumentálisabb nótát sem szabadna kihagyni egy ilyen jeles esemény megünnepléséből, egyenesen vétek lenne nem elővenni! Már a 30 éves turnén is óriási sikere volt a dalnak ( mondjuk mikor nem?), szimfonikus zenekarral, kórussal meg egyéb mással pedig földöntúli élménnyel ruházzák fel, pedig alapból lehetetlen megfelelő kifejezést találni a dalra, úgy, hogy közben ne essünk át a ló másik oldalára.

3. Jesús De Chamberí (Jesús De Chamberí – 1996)

Tény, hogy azért igen kevés dalhoz térnek vissza melyek a kezdetek kezdetét fémjelzik, a Jesús De Chamberít viszont már olyan rég hallottuk tőlük, hogy bizony már nagyon megérett a visszatérésre! A dal most már pihent eleget, szóval kedves Txus és társai nagyon szépen kérjük vissza a szetlisztre!

4. Y Ahora Voy a Salir (Ranxeira) (La Ciudad de los Árboles – 2007)

Kevés olyan dal van, amit ne hallanánk szívesen a bandától, de tény, hogy a Ranxeira-t érdemes lenne visszacsempészni a repertoárba, hiszen felettébb feldobja a hangulatot, ráadásul egy végletekig parádés szerzeményről beszélünk, ami Patricia Tapiával az élen több mint megunhatatlan. Mivel a dal elképesztően hiányzott a Bandera Negra népszerűsítő turnéjáról, úgy hisszük, hogy a jubileum jegyében ideje végre feldobni a hangulatot!

5. Dies Irae (Gaia III: Atlantia 2010)

Monumentális dalokból szerencsére akad elég, viszont kevés olyan szerzemény van, ami jellemző lenne a Zeta-korszakra. A Dies Irae legutóbb a 30 éves jubileum alatt került vissza a térképre, azóta pedig visszahúzódott a hűvösre pihenni, ideje hát visszatérnie!

6. Ilussia (Ilussia – 2014)

Az Ilussia dalait is felettébb rég hallotta már a közönség a koncerteken, ami nem is olyan meglepő, hiszen a folyton új dalokkal jelentkező formáció tökéletesen egyensúlyoz az újak és a klasszikusok között, s noha a koncertek olykor a kétórát is meghaladják, azért mégsem juthat hely mindennek, de akövetkező turnén egyébként is a múltra fektetik a hangsúlyt, szóval vétek lenne nem előkapni az Ilussiát, vagy a lemez bármely más dalát.

7. Brujas (Hechizos, Pócimas Y Brujería  – 2012)

Nincs is annál jobb, mint amikor Patricia Tapia előbukkan a háttérből és karcos, bivalyerős hangjával felperzsel maga körül mindent! Az énekesnő manapság az El Aplauso Herido című slágerrel bájolja a hallgatókat, noha egyértelmű, hogy a Ciudad Esmeralda mellett a Brujas ugyanolyan klasszikussá vált, mint mondjuk a az összes többi dal, amit átengedtek neki. Ideje felébreszteni az alvó boszorkányt!

8. La Cruz De Santiago (Finisterra – 2000)

A kétpakkos Finisterrán is szép számmal tolonganak olyan szerzemények, melyek kivétel nélkül visszakerülhetnének a dallistára, de ha mégis egyet kellene kiemelni, ami nagyon hiányzik, akkor az egyértelműen a La Cruz De Santiago.

9. El Cantar De La Luna Oscura (Jesús De Chamberí – 1996)

A lassabb, balladisztikusabb tételek közül is érdemes lenne visszacsempészni egy s mást a Desde Mi Cielo mellett, erre pedig melyik más dal lenne érdemesebb, mint az El Cantar De La Luna Oscura, mely nótát szintén rég hallhatta a közönség.

10. Sueños Dormidos (Gaia III: Atlantia – 2010)

A Sueños Dormidos 2017-ben lett első ízben elő véve koncerteken, s amellett, hogy óriási meglepetés volt, mégis jól beleégett a nagyérdemű emlékezetébe. A nem mindennapi duett, tehát egyértelműen varázslatos pillanatokat okozna, amennyiben Txus és csapata úgy dönt, tesznek vele még egy kört.

+1 Pensando En Ti (Love And Oz – 2011)

A Pensando En Ti korábban kimozdíthatatlan tétel volt még José Andréa idejében, Zetával azonban mindössze egyetlen alkalommal hallhatta a közönség, így nem is olyan meglepő, hogy hatalmas ováció kerekedett a nézőtéren. Éppen ezért lenne érdemes újra elővenni, hiszen nagyon-nagyon szeretnénk belőle egy megörökített Zeta-féle előadást!