Patricia Tapia még hónapokkal ezelőtt még izgatottan mesélt a Rokkerznek arról, hogy mennyire várja már a Diabulus In Opera II névre hallgató show-kat, és úgy mindent egybe vetve a Mägo de Oz jubileumi turnéja is tüzeli már a talpa alatt a talajt, hiszen ez az esemény lett volna az énekesnő visszatérése; márciusban azonban váratlan fordulat lépett elő, és Patricia bejelentette, hogy 17 év után elhagyta az együttest – tette mindezt egy héttel az után, hogy Javier Domínguez (Zeta) bejelentette távozását.

Patriciánál tavaly nyáron állapítottak meg fibromialgiát, melynek következtében hónapokra kidőlt, a szükséges terápiák azonban apránként vissza rázták őt a megszokott mindennapokba. A spanyol kiválóság első ízben a Rokkerznek nyílt meg arról, hogy megtanult együtt élni a betegséggel, ami sajnos nem gyógyítható, gyakorlatokkal viszont kordában tartható.

Ennek apropóján esett szó Curso de Canto Moderno címet viselő kurzusáról is, amit azért indított útnak, hogy minden tudását átadja a feltörekvő előadóknak. Az énekesnő korábban is rendszeresen megosztott ezzel kapcsolatos videókat, most azonban úgy döntött, hogy a kényszerszünete alatt magasabb szintre emeli tanári szerepkörét.

Patrit persze arról is kifaggatták, hogy mennyi áldozat szükséges ahhoz, hogy folyamatosan formában tudjon maradni, egyúttal, hogy kell-e komolyabb bemelegítés, mielőtt színpadra lépne?

„Természetesen, igen, hiszen manapság már semmi sem ugyanolyan, mint amikor 20 évesen állsz ki a színpadra, fiatalon a tested tele van energiával, képes vagy azt csinálni, amit csak szeretnél, évek múltán persze rájössz, hogy megéri csinálni, de nyilvánvaló, hogy vannak dolgok, amikre ügyelned kell, vigyáznod kell magadra, és vannak dolgok amiket meg kell tenned, mielőtt belevágsz az egészbe.” – osztja meg álláspontját arról, hogy a bemelegítő gyakorlatok bizony elengedhetetlenek, különösen ha már x éve színpadon van egy előadó.

„Vannak dolgok, amiket ugyanúgy képes vagy megcsinálni, de már nem ugyanazzal az elánnal, mint korábban, mivel sokkal jobban oda kell figyelned magadra. Ez olyasvalami, amit nekem is észben kell tartani, különösen azóta, amióta megtörtént ez az egész a fibromilagiával, most méginkább figyelek magamra, és részben ezért indítottam el a kurzusomat, mert minden tudásomat át szeretném adni.” – folytatja a folyton kirobbanó formában lévő énekesnő.

Mindeközben a KHY és az Alderaan zenekarok éléről is ismert pacsirta arról is szót emelt, hogy mit jelentett számára a váratlanul j9tt betegsége...

„A betegségem számomra olyan volt mint egy ébresztő, azt éreztem, hogy »oké most már sokkal jobban kell vigyáznom magamra«. Mindent át szeretnék adni a tanítványoknak, mert emlékszem, hogy amikor fiatal voltam, én is vettem énekórákat, hiszen megakartam tanulni énekelni; nagyon nehéz és drága mulatság, ha profi szinten akarsz énekelni, de megéri, és ez az oka annak, hogy úgy döntöttem, nekem is meg kell tanítom mindazt, amit nekem kellett elsajátítanom.” – ecseteli immár a kurzus kapcsán.

Patricia a folytatásban az énekesek legnagyobb félelmére is kitért, éppen ezért döntött úgy, hogy a saját tanítványait a lehető legprecízebben felkészíti a szakma nehézségeire, mindezt azért, hogy nekik ne kelljen attól rettegniük, hogy egy rossz technika alkalmazása esetleg egyszer végleg derékba törheti a karrierjüket.

„Meg kell tanítanom az embereket arra, hogyan használják helyesen a hangjukat, a rekeszizmukat, hogy a jövőben ne kelljen attól tartaniuk, hogy esetleg elveszíthetik a hangjukat, nyilván történhetnek váratlan események, legyen bármennyi technikád is.” – vallja.

Nem utolsó sorban Patri arra is felhívta a figyelmet, hogy miért nem szégyen, és miért szükséges az énekórák kérése...

„Már nekem is elegem van abból, hogy folyton ugyanazt ismétlem az összes fiatal énekesnek, de kiállok mellettük és támogatom őket. Nem izgat, hogy az én tanfolyamomon tanulsz, vagy esetleg más tanártól veszel leckéket, de muszáj énekórákat venni, mert a hang is véges. Ha folyton énekelsz, egy idő után észreveszed, hogy még magadat is képes vagy túlszárnyalni, viszont egy idő után azzal is szembesülsz, hogy kénytelen vagy erőltetni, és már nem megy úgy ahogyan régen. Éppen ezért szükségesek az énekórák, mert fejlesztened kell a technikádat, pontosan azért, hogy ne fordulhasson elő veled az, hogy esetleg egy napon elveszítheted a hangodat.” – zárta.