Az 1996-ban alakult Within Temptation igencsak kalandos utat járt be közel harmincéves pályafutása során. Évtizedekig voltak a szimfonikus metal nagyágyúi, és jókora konkurenciának számítottak – a többi között – a szintén 1996-ban alakult Nightwish-nek; majd az élet végre úgy hozta, hogy Sharon és Tarja duetteztek egy hatalmasat.

A klasszikussá vált lemezeik, mint a Mother Earth, a The Silent Force és a The Heart Of Everything mind-mind olyan dalokat tartalmaznak, melyek neves egyszerűséggel szárnyaló hírnévvel látták el a csapatot, amely egy hosszabb szünetet követően úgy döntött: ideje valami mást csinálni. Beköszöntött tehát a modern elemek fénykora, a banda The Unforgiving című lemeze pedig a korábbiaktól elhatárolódva egészen változatos lett. Vannak rajta fajsúlyos tételek, és poposabb elemek is, de mégis sikeresen megtartotta a Within Temptation esszenciáját.

A Hydra már sokkal inkább duettlemeznek mondható, hiszen Tarja Turunen mellett egy csomó előadó tiszteletét tette a korongon, ami még mindig megmaradt metálosnak, de már egy újjászületett Within Temptation-től hallhatjuk a tételeket. A szimfonikus elemek kivesztek, a popos hatás pedig  visszafordíthatatlanul beékelte magát a zenekar történetébe. Sharon den Adelék tehát átmentek főnixbe, szép lassan felgyújtották magukat, hogy aztán olyan pompával szülessenek újjá, ami nem dönti romba eddigi munkáikat, de ne is hasonlítson arra, amit huszon x évnek ezelőtt letettek az asztalra.

A zenekarnak minden esetre nem ütött csorbát pályafutásán a stílusváltás, de ha esetleg mindez azért történt így, mert már kialudt bennük a szimfonikus metal iránti szenvedély lángja, és úgy érezték megrekedtek, már nem képesek újat adni a közönségnek, akkor a lehető legjobbkor dobbantottak valami egészen más felé. A Hydrán még valahogy felismerhető volt a „régi” Within Temptation szelleme, a 2019-es Resist azonban már egy teljesen újjászületett bandát közvetít, amelynek minden elemét átitatta a popzene hatása, de nekik még ez is piszkosul jól állt, merthogy sikerült olyan slágereket komponálniuk, melyek a szimfonikus metal képviseletében aligha arattak volna sikert, de talán még csak meg sem születnek.

A zenekar persze sosem kapkodta el a munkát, egy-egy lemez között akár 4 vagy legfeljebb 5 év is eltelt, ami rendre azt sugallta, hogy változás várható. A banda most ismét nem titkolta el azon szándékát, miszerint a megújulás kulcsfontosságú szerepet töltött be a Bleed Out felvételekor, ahogyan azt is határozottan kijelentették, hogy ez lesz a legutolsó hagyományosnak mondható Within Temptation-korong, amit kiadnak, és már nem tartoznak a szimfonikus metált játszó bandák soraiba, ugyanakkor fogalmuk sincs arról, hogy mely kategóriába férnek be, vagy hogy a paletta mely szegletében van a helyük.

Új lemezként hivatkozunk a Bleed Out című hanghordozóra, amelynek több mint a felét ismerjük, ugyanis az elmúlt években kislemezek sokasága került piacra, így felfedezetlen terep édeskevés maradt a dallistán, na de lássuk, miből élünk!

A We Go To War újszerűen, de mégis ismerősen fogadja a hallgatót, a modern dallamokat súlyos gitárok szikrái támogatják, miközben kórus is hallható, megidézve a régmúlt korok szellemét. Sharon becsatlakozásával közben egészen Evanescence-t idéző nótává válik a tétel, amiből tényleg csak Amy Lee karakteres orgánuma a hiánycikk. A címadó Bleed Out verzéi igen fogós dallamokkal szolgálnak, a torz gitárok azonban csak kiegészítők, maga a nóta egészen erőtlen, vérbeli popdal, amit kiszíneznek a gitárok, de mégis gyenge próbálkozás rockdalként hivatkozni rá, a metalnak meg a nyomába se ér.

A Wireless-ről annyit, hogy koncerten kiválóan működik, a lemezen több, mint felejtős. A Worth Dying For végre valahára életet csempész a hanghordozóba, mint  a korong egyik legpörgősebb darabja. Az immáron modern keretek között mozgó csapat csodás harmóniát ötvöz a régi és az új önmagával, ugyanis ismét kapunk egy csipetnyit a korai WT-ből, kicsit az In The Middle Of The Night című daluk hatását vélem felfedezni a tételben, sőt, Ruud egy remek szólóval is kiegészíti a dalt, amihez ezen a lemezen nem sűrűn volt szerencsénk.

A Cyanide Love egy pillanatra a The Reckoning című dalukat idézi fel, miközben épphogy akad ritmusa, a lemez felénél pedig sokkal inkább válik zavaró tényezővé, különösen, hogy két olyan dal között okoz törést, mint a Worth Dying For és a The Purge. Valójában engem sem a Don’t Pray For Me, sem pedig az Annisokay-jel felvett Shed My Skin nem volt képes megragadni, Sharon persze bravúrozik hangban, nem keveset, viszont teljes mértékben hidegen tudott hagyni mind két tétel.

Hasonló cipőben jár az Unbroken című dal, ami rettenetesen klisés, olyan mintha a lemezen már többször is hallottuk volna. Eleinte az Entertain You sem tartozott a kedvenceim között, végül valahogy csak sikerült rávennie, hogy megszeressem, de más nótáknál ezt valamiért nem érzem.

Be kell vallanom, hogy csalódott vagyok. A zenekar azt nyilatkozta, hogy saját belátásuk szerint a Bleed Out lett a legizgalmasabb lemezük, én azonban cseppet sem lettem izgatott, sőt, az is benne van a pakliban, hogy az Enter után ez lesz második lemez a zenekartól, aminek a létezéséről is érdemesebb megfeledkezni. Sajnálom, hogy ez most így alakult, mert a WT korábbi lemeze olyanok számomra, mint az etalon, csakhogy akkor még gótikus/szimfonikus metált játszottak, habár a Resisttel bezárólag, – persze az Enter kivétel – minden lemezüket szeretem, de ez most valahogy nagyon félrement.

Általában azt szoktam mondani, hogy nem mindig az első benyomás a mérvadó, csak sajnos ez esetben nem érzek semmiféle kényszert afelé, hogy újból elővegyem a lemezt, mert már az első alkalomnál is szétuntam az agyam várva a megváltást, ami nem akart jönni. Hogy hol csúszott hiba a gépezetbe azt nem biztos, hogy nekem kellene kiboncolgatni, de tény, hogy ennél sokkalta jobb lemezeket is kiadott már a csapat, függetlenül attól, hogy épp milyen stílusban működtek. A The Unforgiving tartalmazott modern elemeket, és kiváló lett, a Hydra szintén, hiszen még Xzibit is beszállt hozzájuk rappelni, ami ugyancsak működött. A Reisist már egy teljesen modern/ popos alakban érvényesült, ami továbbra is működött, a Bleed Outtal azonban most nem tudok napirendre térni.  Hogy többet vártam-e vagy sem, azt már magam sem tudom, minden esetre nem ez lesz életem kedvenc értékelése. 

Dallista:

We Go To War
Bleed Out
Wireless
Worth Dying For
Ritual
Cyanide Love
The Purge
Don’t Pray For Me
Shed My Skin (feat. Annisokay)
Unbroken
Entertain You

Album: Bleed Out

Előadó: Within Temptation

Kiadó: Force Music Recordings

Megjelenés: 2023.10.20.

Értékelés: 6/10