Januárban küldi boltokba Alicia En El Metalverso címre keresztelt nagylemezét a spanyol Mägo de Oz, mely korong az első közös alkotás lesz Rafa Blas énekessel, illetve a frissen visszatért Jorge Salánnal a fedélzeten. A srácok még októberben mutatták be az új lemez első előfutárát az El Sombrerero Loco című dal keretein belül, amely nem túl meglepő módon kissé megosztotta a fanokat.
A rajongók többsége természetesen azonnal megszerette a dalt, a fanok másik tábora azonban továbbra sem tudja hova tenni, noha észlelhető, hogy óriási időugrás történt – egészen pontosan a 2005-ös Gaia II: La Voz Dormida felé, amely hangzásban vitathatatlanul a Mägo legkifinomultabb lemeze.
Txus di Fellatio és a banda néhány tagja a La Heavy-nek nyilatkozott nemrégiben igen terjedelmesen, a zenész természetesen kitért arra, hogy a szokásosnál is több negatív hangvételű kritika érte őket az elmúlt időszakban, amelynek következményeként közösségi oldalaikon is korlátozták a hozzászólásokat, mivel többször is elszabadultak az indulatok.
„Igen, nekem is meg kell emésztenem a kritikákat, viszont legbelül óriási erővel ruház fel, mivel fáj. Ha azt gondolnám, hogy a Mägo de Oznak nincs jövője, már nem tudok menő dolgokat csinálni, és már teljes mértékben kipakoltam az életemet, hála Istennek sok pénzt is kerestem, akkor egyszerűen otthon maradnék és nem csinálnék semmit.” – fogalmaz a zenész, aki a folytatásban bővebben is kifejtette, miért ad neki erőt az, ha földbe döngölik és lehordják a zenekar „rajongói”.
„Oké, srácok, bebizonyítottam nektek, hogy Zetával is nagyszerű lemezeket készíthettem, mivel teljesen más énekes volt, mint José Andréa. Zeta egy agyonra kritizált ember, aki tulajdonképpen egy szuper szerethető, menő srác. Igazán örülök annak, hogy most ennyien szeretik, de jobban örültem volna, ha mondjuk öt évnek ezelőtt ugyanígy értékelték volna, mivel ő egy fantasztikus énekes, nem mellesleg egy rendkívül csodás ember.” – kommentálja, szavaiból pedig kivehető, hogy a Mägo legénységének még mindig fáj Zeta (Javier Domínguez) kilépése.
„Most ugyanez a helyzet Rafa Blasszal, Víctor De Andrésszel, Chescóval (Francesco Antonelli), és Salánnal. Azt hiszem, ez az a benzin, amitől minden egyes reggel felkelek és komponálni akarok. El akarnak temetni bennünket, de fogalmuk sincs arról, hogy mi olyanok vagyunk, akár a magok.” – dicsőíti kollégáit, miközben azt is kellően hangsúlyozza, hogy bár folyamatosan betámadják a zenekart, és megpróbálják befeketíteni őket, ők akkor is új erőtől duzzadva térnek vissza, és történjék bármi, a Mägo de Oz mindig utat talál a kivirágzás felé.
