Április 9-én jelent volna meg a Mägo de Oz vadonatúj nagylemeze, ami a Bandera Negra elnevezést kapta. A formáció időközben bejelentette, hogy az újdonság debütálása szeptember elején lesz esedékes, a fanok azonban több mint elégedettek, hiszen több felvezető érkezett, továbbá úton van a negyedik kislemezük is.

A csapat főnöke, Txus di Fellatio korábban már megosztott néhány részletet a bulizás nagyköveteként emlegetett kiadványról, most azonban egy terjedelmes interjú keretin belül vallott mind a korong születéséről mind a formáció múltjával kapcsolatos eseményekről. Első sorban arról mesélt, mikor is fogalmazódott meg benne pontosan az új lemez gondolata.

Az Egyesült Államokban turnéztunk, az első pár koncertünk volt Victorral (Víctor de Andrés, a csapat új gitárosa – a szerk. ), majd a nyolcadik fellépésen felhívtak minket és azt mondták, hogy a lezárások miatt vissza kell térnünk Spanyolországba. Amikor megérkeztünk, Madrid teljesen elhagyatott volt, úgy festett mint a Legenda vagyok című filmben, fogalmunk sem volt, mi történhetett.

– indította gondolatmenetét.

Amikor hazaértem, elmagyarázták, hogy mi a helyzet, ekkor hívtam fel Mohát (Carlos Prieto/Mohamed), majd javasoltam, hogy készítsünk új albumot. Az első válasza azt volt, hogy » normális vagy? «. Mire én: » Hé, ember, van egy új gitárosunk, meg minden más meg van hozzá, ráadásul az egészet tetőzi ez az elcseszett apokalipszis. Egyébként egy szórakoztató album lenne.« Ezek után már azt mondta, hogy »oké, csináljuk«. Ez volt az oka. Olyan albumot szerettünk volna, ami nincs kapcsolatban a korábbi lemezeinkkel.

– idézte fel a történéseket.

A Mägo de Oz üde színfoltja a metálpalettának, hiszen szövegeik számos dologra kiterjednek, így lemezeiken egyaránt megtalálhatóak a komoly hangévételű szerzemények, de olykor a csibészes oldaluk is előbukkan. Ennek apropóján adja magát a kérdés, hogy maga a mester mely lemezeikkel hasonlítaná össze a Bandera Negrát...

Ha példát kellene mondanom, akkor a Finisterra és a Gaia albumainkra hasonlít. Az előbbin is vannak olyan dalok, amiknek színtiszta baromság a szövege, és ha meghallgatod a Tu Madre Es Una Cabrát, akkor ugyanez a helyzet.

– említette, majd hozzátette:

A tipikus kalózos témák nagyon korlátozottak, a tenger viszont élettel ruházza fel. Igyekeztünk egy olyan albumot összehozni, ami nem konceptlemez. Más szóval, az album nemcsak a tengerről és a kalózokról szól, bár vannak olyan dalok, amik egy kalap alatt szerepelnek. A tenger jelen van; nagyon szeretjük és úgy gondoljuk, hogy ez a bolygónk legfelfedezetlenebb helye.

– utal ezzel a korong címére.

És ha már sikerült kitérőt tenni a Finisterra albumra, akkor természetesen elmaradhatatlan megálló a csapat legnépszerűbb dala, ami nemcsak az albumot, de magát a zenekart is a világhírnév ösvényére vezette. A Mägo de Oz 14 csodás hanganyagot küldött a lemezboltok polcaira, megtöltve őket megannyi zseniális tétellel, a Fiesta Pagana sikeréhez azonban egyik sem tud felérni – vélhetően nem is fog.

Korábban már szó esett arról, hogy a Pogány Buli kishíján nem került az imént is említett albumra, Txus azonban sikeresen meggyőzte a többséget, hogy ez bizony nagyon kell a számlistára.

A Fiesta Pagana a Finisterra albumunkra készült. Lemezvásárlásra tartottam, és akkor jutott eszembe a dallam. Akkoriban mindenhová magnót vittem magammal, aznap viszont elfelejtettem. Hazatelefonáltam és mivel tudtam, hogy anyám dolgozik, a dallamot az üzenetrögzítőn hagytam, egy héttel később pedig már nem is emlékeztem rá, mire anyám azt mondta, hogy van egy dallam az üzenetrögzítőn, amit biztosan az egyik haverom hagyott részegen. Megtetszett, majd magnóra vettem. Egy héttel később már biztosra tudtam, hogy fel kell pakolnunk a lemezre. A többiek elsőre nemet mondtak rá, mert már emígyis nagyon hosszú lett a lemez, viszont imádták, és végül belementek. Ez is azt bizonyítja, hogy a sikereket (dal formájában) néha nem keresik, hanem megtalálják.

– emlékezett vissza.

A Mägo de Oz idén ünnepli fennállásának 33. évfordulóját, ilyen hosszú idő alatt pedig a sikerek mellett mélypontok is adódnak egy zenekar életében, ezek többségét pedig a tagváltások teszik ki. A megkérdőjelezhetetlen tehetségű spanyol zenész most érdekes hasonlatokkal szemléltette álláspontját, majd kitért arra is, hogy tudni fogja-e mikor érkezik el a befejezés ideje, mindezeken túl, háláját fejezte ki mindazoknak a tagoknak, akik egykor együttesen erősítették a Mägo-gárdát.

Nem hiszek a sikerben, és a kudarcban sem. A munkában és a szerencsében hiszek, hiszen kedvelned kell azokat az embereket, akikkel dolgozol. A siker a márka. Ha mondjuk a McDonald’s bohóca holnap lelép, a márka akkor is marad. Hasonló történik a Mägóval is, nem mindegy ki tartja fenn a márkát. Ugyanez történik a futballnál is, a Barca és a Madrid olyan csapatok, akik egy meghatározott játékstílussal rendelkeznek – ez a játékosok felének tetszik, a többinek pedig nem.

Amíg őszinte vagy és ragaszkodsz a képlethez, anélkül, hogy önmagadat ismételnéd, akkor egyértelműen működni fog a projekt. Néha szükség van a változásokra, hiszen új nézőpontok kerülnek előtérbe. Ha a Mägo de Oz-ban nem történtek volna változások, akkor a Gaia III albumunk után eltűntünk volna. Igaz, ez már a második felvonás: 50 évesek vagyunk és 14 lemez van mögöttünk… de nem szeretnénk feladni. Méltósággal szeretném viselni azt a napot, amikor leköszönünk.

– ecsetelte, majd befejezésül, a következőket mondta:

Nem tagadom, mindenkinek hálás vagyok, aki megfordult a zenekarban. Minden zenész, aki tagja lesz egy csapatnak, a lelke egy részét otthagyja. Minden ember más-más véleményen van, mi viszont még itt vagyunk: milliós megtekintéseink vannak, és webhelyeket töltünk fel… ezek mind objektív dolgok, mi azonban elégedettek vagyunk a munkánkkal.