A német Xandria azon kevés zenekarok táborát erősíti, amely fennállása óta nehezen talált egyensúlyra. A banda rekordokat döntött énekesnőcseréivel, amiből valahogy mindig sikerült kisajtolniuk a maximumot, az elmúlt évtized során pedig a megszokottnál magasabban szárnyalt pályafutásuk. A zenekar…
Sokan negatívan, a legtöbben azonban pozitívan élték meg a Delain 2021-es szétrobbanását, amely derült égből villámcsapásként érte a teljes fémzenei publikumot. A zenekart újonnan átjáró frissesség az új dalokban is megmutatkozott, rövid időn belül pedig az is nyilvánvalóvá vált, hogy a csapategység…
Finn kardhordozóink újabb fejezettel gazdagították már emígy is terebélyes történelmüket, méghozzá egy nem is akármilyen alapkoncepcióval. Noha maga a korong a basszusgitáros, Sami Hinkka egy még kiadatlan könyvéből származik, – amely egy fantasy-történet a Vigilantes (Virrasztók) és a North Folk…
Vannak olyan zenészek, akik egyfajta jelenséggé válnak. Ők azok, akik felül tudnak kerekedni társaikon, és az, hogy piedesztálra emeljük őket abszolút nem a véletlen műve. Ilyen jelenség Köteles Leander is, akire tényleg nehéz megfelelő jelzőket találni, merthogy bármit is csinál, az messze túllépi…
A Never Obey Again tavalyi debütáló lemeze nálam óriási favorit a mai napig is, a zenekar amolyan üstökösként robbant be a köztudatba, és bár sokan tévesen kategorizálják őket, a banda ettől függetlenül több mint remekül szerepel.
Lezárult egy fejezet az Ad Infinitum háza táján, a formáció ugyanis szakított a történelmi témák és a fejezetekre bontott nagylemezek kiadásával. Noha a zenekar ezúttal is lemeztrilógiát épített, a központi téma azonban valami egészen más lett, valami, ami minden egyes embert átitat, ezek pedig az…
Két évnek ezelőtt jelent meg a Krilloan első lemeze, jól emlékszem, milyen izgatottan böngésztem a kiadó által leküldött promóanyagokat, hiszen nem egy zenekart sikerült a szívembe zárnom azáltal, hogy full ismeretlenül csöppentem bele a munkásságukba. Többször is átrágtam magam az Emperor Rising…
Felvirradt a nagy nap, ugyanis négy év után végre újra Nightwish-albumtól hangos a világ! Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a zenekar története 2013-ban, és egy ordibálással a Ghost Love Score végén indult el, pedig a zenekar rövidesen már harmincéves jubileumát fogja ünnepelni. Az 1996-ban…
Tavaly robbant be a köztudatba az All For Metal nevezetű formáció a Legends címmel ellátott debütlemez jóvoltából, amely leginkább arról híres, hogy tele van pakolva klisékkel és hangzatos himnuszokkal.
Jari Mäenpää-ra nehéz megfelelő jelzőket találni, a finn virtuóz ugyanis közismerten imád epikus darabokat írni, ennek fényében aligha lehet a szemére vetni, ha éveket (ezesetben évtizedet) kell várni egy-egy Wintersun-lemezre. A formáció 2004-es berobbanásával egy igazán különleges utazás vette…
2022-ben röppent fel a hír, miszerint hosszú évtizedek után, ismét komoly változás állt be az Equilibrium soraiban, nevezetesen egy újabb énekesváltás rendítette meg a közönséget. Rövidesen kiderült, hogy Robse-Martin Dahn énekes még véletlenül sem hagy fel a zenéléssel, ugyanis szólóprojektet…
Több mint húsz év az Epica kötelékében és most íme, Simone Simons szólólemeze. Okkal merül fel a kérdés, hogy mégis mi szüksége volt az énekesnőnek a szólómunka kiadására, amikor egyrészt az Epica napjainkban sikeresebb, mint valaha, másrészt viszont az is teljesen érthető, hogy húsz év után Simone…
Az elmúlt években valahányszor felmerült a hírekben a HammerFall neve, a zenekar rendre kapott hideget-meleget az olvasók részéről. Az őszintét megvallva, Joacim Canszék valamelyest még rá is szolgáltak a negatív visszhangra, elég csak górcső alá kapni a legutóbbi néhány lemezüket.
A Powerwolf két évtizedes munkássága egyszerre átlagos és lenyűgöző. A német ordasok már a kezdetek kezdetén hatalmas ambíciókkal vágtak neki a farkaskalandnak, és bár az első két termésük lassan feledésbe merül, a harmadik lemezre már teljes pompát kapott az első két album vázlata.
Többször is belefutottam már a Sagenbringer munkásságába, a csupán néhány másodperces dalrészletek alatt pedig nagyon is tetszett, amit hallottam, így gyorsan lejegyeztem magamnak a zenekart, hogy a későbbiekben tüzetesebben is lecsekkolhassam, mi mindent pakoltak le arra a bizonyos asztalra.
A német Orden Ogan munkássága valamikor az Easton Hope című lemezzel jutott el hozzám, és mondhatni jókor csaptam le rájuk, mivelhogy a szóban forgó lemez már-már klasszikusnak tekinthető. A zenekar Ravenhead című lemeze sem volt gyenge, azóta viszont kevésbé izgalmas lemezeket pakoltak a…
